Szerző: Balázs

Kirgizisztánt, Közép-Ázsia Svájcaként szokták nagyon sokan emlegetni. Minden bizonnyal a hegyek lehetnek ennek a párhuzamnak a hátterében, mert mi, más hasonlóságot nem fedeztünk fel a két ország között. Nincs rend, se tisztaság, ritka a jó út, és nem szeretik a szabadon bóklászó turistákat. A turista akkor jó, ha ló van a feneke alatt, de legalább is guide vezeti a vadon sűrűjén át. Egy ország, ahol rohamosan fejlődik a turizmus és állítólag visszaszorul a korrupció. Egy ország, amit mindenki, a helyieket is beleértve, Kirgisztánnak hív, csak mi, magyarok nem. Nos, ezúttal is szubjektíven: Kirgizisztán.

Közlekedés

Édes anyám! Hálát adunk az égnek, hogy túléltük Kirgizisztánt, és ez most nem túlzás. Olyan állat módon vezetnek, hogy azt elmondani is nehéz! Úgy tűnik, a kirgizeknek van pénzük, mert belépve az országba csak kapkodtuk a fejünket a Lexus és Land Rover meg BMW luxusterepjárók láttán. Ennyi drága autót még otthon se látni. Tolják neki, mint a barom (lakott területen is), már bocsánat a szabados kifejezésért. Az utak ritkán elég szélesek, és nem igazán törődnek vele, hogy elférnek-e a kerékpáros mellett biztonsággal, majd utólag úgyis kiderül. Nagyon sokszor előfordult, hogy pár centire, de tényleg, húztak el mellettünk (És egy alkalommal az is előfordult, hogy direkt ráhúzták Enire a kormányt, és a bringa visszapillantója bánta a kirgiz tréfát. Természetesen nem álltak meg, Eninek viszont jó pár percébe telt, mire elmúlt a remegése.). Sokan vezetnek ittasan, főleg hétvégén, ez egy plusz figyelmesség a részükről. Kiüvöltenek a kocsiból, meg ledudálják az embert, takarodjál előlem b*zi turista (aki idehozod a pénzed), az út az enyém. Az utak alapvetően rossz minőségűek, ez alól talán csak néhány rövidebb szakasz, illetve a Biskek-Osh közötti m41-es főút kivétel (de ebben is vannak rázós betétek). És néhány helyen pedig olyan rossz az út minősége, hogy inkább az út mellett a porban, meg a salakon hajtottunk, mert így jobban jártunk. A másodrendű utak legtöbbször burkolatlan, földes, köves utak.

Táj és építkezés

Kirgizisztán gyönyörű ország! Már a fővárosból is látszanak a havas négyezres hegycsúcsok. Az ország területének közel 70% hegyvidék. Hogy mit is jelent ez tulajdonképpen? Az országban 3 hétezer méter körüli csúcs található, (Lenin 7134m, Pobeda 7439m, Khan Tengri 6995m) melyek hegymászóengedély nélkül teljesíthetőek. Szükség van ugyan egy engedélyre a határ megközelítéséhez (mindhárom csúcs országhatárokon fekszik), ez azonban mindössze 30-50 Euróba kerül. Rendelkezik huszonhárom 6000 méternél magasabb, nyolcvan 5000 méternél magasabb, és ki tudja hány 4000 méter körüli csúccsal. Aki hegyet akar mászni, főleg megmászatlan csúcsokat, Kirgizisztánban a helye! Az Iszik-köl tó a világ második legnagyobb magashegyi tava (a Titicaca után), nevének jelentése Forró-tó, mert télen sem fagy be a vize, aminek a legnagyobb mélysége 600 m körül van. Kristálytiszta hegyi patakok, zöld dombok mindenfelé, amerre a szem ellát. És sajnos szemét, ameddig a szem ellát. Csak fent a hegyekben, messze az embertömegtől, ott találni tiszta természetet. Mindenhol eldobált vodkás és sörös üvegek, kosz, rendetlenség. Az egész országban irtó nagy a kupleráj. A patakokba beleállnak a kocsival, úgy mossák le, a szemetet kihajítják a kocsiablakon. A szemétszállítás, csak a nagyobb városokban megoldott. Nagyon sok család állít jurtát a nyárra, és a hideg beálltáig a hegyekben vannak. Lovat, tehenet, juhot tartanak, a tejet tejtermékekhez dolgozzák fel. A juhot a húsért tartják, leggyakoribb a kövérfarkú juh. A lótejből készítik a tejtermékeket; kurutot (Kiszárított túrógolyócskák. Elég csípős íze van, de ízlett nekünk.), tejszínt, kumiszt (Erjesztett tej. Nagyon savanyú és füstös utóíze van. A kirgizek állításuk szerint ettől bírják a kemény munkát. Ők „kömöznek” ejtik.). Sokan turisztikai célokra is állítanak jurtát, a sajátjuk mellé, (ez sokszor díszesebb) ahol a turistákat szállásolják el. A hegyeken átvezető főutak mellett gombamód állnak a jurták, mindenki tejterméket árul, a lovak pedig szabadon bóklásznak a zöld réteken (és az út közepén). A városaik nem mondhatók szépnek, elég rendezetlenek, koszosak és szemetesek. Biskekben járva sokszor volt az az érzésünk, hogy nem is egy fővárosban vagyunk, hanem egy nagy faluban. A központja persze városias, több sávos utakkal, jelzőlámpákkal és panelházakkal. Sok mecsetet láttunk, de sokkal visszafogottabbak, egyszerűbbek, mint amiket utunk során eddig megszoktunk.

Ételek, italok

A kirigiz konyha nem lett a kedvencünk. Sok húst esznek, de nem bonyolítják túl a fűszerezés kérdését. Alapvetően Közép-Ázsiában a saslik-plov-hússal töltött gombóc szentháromságból nehéz kiutat találni. Elég nehezek az ételeik, zsírosak. Mindenfelé találunk samsát, muszlim kör alakú kenyeret, a nánt. Csak a legnagyobb szupermarketekben találunk dzsemet, őrölt kávét, és hasonló világi hívságokat. A söreik finomak, a vodkából hatalmas a kínálat, a finomabb orosz vodkákat is megkapjuk 1000FT/0.5 liter áron (A cigaretta és az alkohol nagyon olcsó az országban, és szerintünk a férfi lakosság tetemes hányadának van alkohol problémája. Szerintünk, mert szerintük valószínűleg nincs ezzel semmi baj.)

Emberek

Ne felejtsétek ez szubjektív, saját élmény, nem általánosítás. Szerintünk a kirgiz emberek nem különösebben kedvesek vagy érdeklődőek. Megbámulják a külföldit, és tán még egy „otkudát?” (A honnan jöttél? rövidített változata kb. „Honnan?” a fordítása) is odahajítanak az embernek, de nem jellemző, hogy társalgást kezdeményeznek. Kevés alkalom volt, amikor tényleg kedvességgel fordultak felénk, a többi alkalom inkább olyan „semmilyen” volt. A férfiak közül sokan érdekes, fehér nemezkalapot hordanak (ezt sehol máshol nem láttuk), vagy nemez baseballsapkát. Sokan pantallóban és zakóban járnak, amolyan régiesen öltözködnek. A városokban persze ugyan úgy nyugati ruhát hordanak. A nők szoknyát, hosszú ruhát viselnek leginkább. A vonásaik mongolosabbak, mint az üzbégeknek, türkméneknek. Mindenki muszlim, de olyan lájt kiadásban: „egy fröccsöt azért megihatol!?”.

Összességében

Kirgizisztán remek célpontja lehet a hegyek, a természet szerelmeseinek. Lovas- és gyalogtúrázni egyaránt lélegzetelállító helyeken lehet. Érdekes időutazásban lehet része az országba látogatóknak.
Sajnos nagyon elszomorító látni, hogy a fő bevételi forrását az országnak, a természetet, egyáltalán nem próbálják meg megóvni a helyiek.
Az életveszélyes vezetési morál miatt, mi kerékpárral nem ajánljuk az országot!

Ha Kirgizisztánban járunk, ne hagyjuk ki:

- Hegymászás/túrázás/lovas túrázás
- piacolás
- helyi tejtermékek megkóstolása
- fürdés egy hegyi tóban