Szerző: Eni
Az eredeti terveinkkel ellentétben, fel kellett mennünk a kirgiz fővárosba. Még Szamarkandban, Üzbegisztánban megrendeltünk néhány bringás alkatrészt, és csak Biskekben volt kontaktunk, ahová postáztathattuk a csomagot.
A költségvetésünk nem engedi meg, hogy hosszasan szállodában vagy motelban várakozzunk. Keresgéltünk a neten, így találtunk rá Angie és Nathan otthonára, az „At House”-ra. A bolgár-kanadai a második éve fogad világutazókat, jelképes összegért lehet náluk sátrazni. Tökéletes kombinációnak tűnt: találkozhatunk más utazókkal, közben pedig a város közepén tanyázunk, van fürdőszobánk és tudjuk használni a konyhát is…
Ahogy beléptünk a kapun, azonnal elfelejtettük, hogy mennyire fáradtak vagyunk. Egy tucat 25-35 év közötti fiatal nyüzsgött a házban. Valaki főzött, valaki épp skype-olt az otthoniakkal, volt, aki épp teregetett, vagy bóbiskolt az árnyékban. A gyors bemutatkozás után - majd’ hogy nem elfelejtettük mindenki nevét,- felállítottuk a sátrunkat, és kezdtünk elvegyülni ebben a nemzetközi mini buborékban.
Nagyon érdekes emberekkel találkoztunk, sokukkal úgy érezzük, hogy sikerült barátságot kötnünk. Rengeteg hasznos és friss infót kaptunk, és amit tudtunk mi is megosztottunk másokkal. Voltak olyan bringások, akik pont az ellenkező irányból jöttek, mint amerről mi, és meséltek a tapasztalataikról. Aki idejön, mind egy kicsit töltekezik is, segítjük egymást, beszélgetünk. A társaságból vannak, akik közel egy hónapja itt időznek. Csináltunk közös programokat, volt, akikkel együtt főzöcskéztünk. Balázs együtt szerelt a többi fiúval.
Egyik este elgurultunk együtt vacsizni egy jót.
Azt gondoltuk, hogy bemutatjuk Nektek azokat a világjárókat, akikkel szorosabb barátságba kerültünk.
Kay japán származású amerikai lány, aki egyedül teker Kínától Isztambulig. A bringás utazásának a „Silk Peace Road” (Selyem béke út) nevet választotta. Szeretne utazása alatt 5000 embert lefotózni, akik a kezükben táblát tartava, a saját nyelvükön írják rá: béke. ( „5000 miles for 5000 smiles”). Itt olvashattok többet róla.
Niko Svájcban él, a bringázás mellett a filmkészítés a hobbija. Volt szerencsénk egy biskeki filmvetítésén részt venni. Niko nagyon jó fej, nagyon figyelmes és barátságos. A filmeket egy baráti társasággal készíti, leginkább extrém sporthoz köthető témákat választanak, nem megszokott megközelítésben mutatják be azokat. A csapat kisfilmjeit itt találjátok.
Marion és Etienne építészek, együtt jártak egyetemre, azóta egy pár. Dél-kelet Ázsiából tekernek haza Belgiumba. Nem sietnek, ők már közel egy hónapja lakói az „At house”-nak. Vízumokat intéznek, jönnek-mennek, azt mondják nincs időkorlátjuk, csak a költségvetés köti őket. A francia nyelven írt blogjukat itt találjátok.
Dave szintén Svájcból érkezett. Nagyon bírtuk a kicsit fanyar, szarkasztikus humorát. Dave Isztambulból tekert Biskekig, valamivel több, mint 5 hónapig. Dave különösen odáig van a magyar ízekért, kedvence lett a dödöllénk. Dave útjáról itt olvashattok németül.
Erica és Peter Kínában tanultak és dolgoztak, egyszer csak elhatározták, hogy eltekernek Olaszországba, ahonnan Erica származik. Azelőtt nem voltak nagy bicajosok, viszont elmondásuk szerint, hamar rákaptak az ízére. Beszámolóikat és fotóikat ezen az oldalon osztják meg.
Frank és Swan külön-külön érkeztek az At House-ba, itt hamar egymásra találtak. Mindketten Németországból származnak, ők a legidősebb lakói most a háznak. (49 és 37). Mindketten amolyan habókos csodabogarak, de mi így kedveltük meg őket.
Charlie egy élettel teli, nagyon bolond, de imádnivaló 26 éves amerikai srác. 5 hónap alatt 12 000 km-t tekert. (Őrület!) Thaiföldön kezdett, majd Kína három tartományát bejárta, a biskeki pihenője után indul a Pamírba, majd Európa felé veszi az irányt. Decemberben egy pár hónapra visszamegy az Államokba, majd felkészül élete második nagy bringás útjára, és elindul keresztülszelni Afrikát. A beszámolóit itt olvashatjátok.
Jack is az Egyesült Államokból érkezett, ő Pakisztánból tekert Biskekig 5 hét alatt. Egyedül lenyomta a Karakorum highway-t. Az úton találkozott Charlie-val, és teljesen vétlenül „sodródtak” az At House-ba. Jack a napokban hazarepült, a blogját ekkor frissíti. Biztosan egy nagyon jó humorú, vicces oldalt ír majd. Nagyon bírtuk őt! (www.karakoramhotdog.blogspot.com )
Az utolsó napokban egy teljes francia család „robbant be” a házba. Az apuka rekumbens bringával utazik, mögé rögzítve „pedálozik” Paul, a kisfiuk. Az anyuka túrakerékpárral teker, ő húzza Jeanne-t, aki egy kis kocsiban ücsörög. Nagyon bájos a kis csipet-csapat, és még blogolnak is. Franciául írnak a kalandjaikról ezen az oldalon.
Összejöttünk innen-onnan...
Ezek az emberek egy nagy adag pozitív energiát adtak, jó volt velük eltölteni a biskeki napjainkat. Nagyon fog hiányozni ez a kis közösség, ez a nemzetközi kis buborék Kirgizisztán közepén.
Van egy mondás, ami úgy szól: az életben kétszer találkozunk. Reméljük teljesül.
