Szerző: Eni
Üzbegisztán volt az első „Isztán”, amiben egy kicsit el tudtunk mélyedni. Alkalmunk nyílt belepillantani, hogy milyen az élet a turisták által kedvelt helyeken, a falvakban és a „senki földjén”.
Első benyomás
Türkmenisztán után lelki felüdülés volt belépni az országba. Szinte szárnyaltunk a boldogságtól, hogy túl vagyunk az utunk eddigi legnehezebb szakaszán, ugyanakkor más jellegű nehézséget kaptunk a határátlépéssel: a szállás-regisztráció körüli bizonytalanság folyamatosan ott lebegett a szemünk előtt. Nem szerettünk volna semmilyen problémát a határon, sem büntetést fizetni. Minden este szálláson aludni óriási luxus, és sok esetben kivitelezhetetlen. Tudtuk, hogy lesznek olyan szakaszok, ahol bizony majd vadkempingeznünk kell.
Időjárás
Június és július hónapok turizmus szempontjából pangó időszakok Üzbegisztánban. A nyári időszak hosszú és száraz, sokszor 45 C° körüli a hőmérséklet. Ilyenkor a városok utcái üresek, a külföldi turisták inkább tavasszal, vagy ősszel látogatják az országot. Nekünk különösen szerencsénk volt, ugyanis rendhagyó módon lehűlt a levegő az első néhány napban. Mindössze 30-32 C°-t mutatott a hőmérő, aminek mi nagyon-nagyon örültünk!
Közlekedés
Az utak egész jó állapotban vannak, az autósok általában nagy ívben kerültek bennünket, egyszer-egyszer ránk dudáltak és kedvesen, mosolyogva integettek. Szépen, kényelmesen vezetnek itt a népek. Voltak olyanok, akik leállítottak egy „Otkuda?”-val és érdeklődtek, hogy honnan-merre megyünk, hogy tetszik nekünk Üzbegisztán? Voltak, akiktől dinnyét vagy épp kefirt kaptunk frissítőként.
A klasszikus, a szovjet érából itt ragadt Ladán és Volgán túl csak, és kizárólag Chevrolet és Daewoo márkájú autót lehetett látni.
Full sztereo
Táj és környezet
A Fergána-völgyhöz vezető Kamchik-hágót és környékét leszámítva a táj nem túl izgalmas. Az ország nagy részén gazdálkodnak, ezt viszont nagyon jó volt látni! Búzát, paradicsomot, krumplit, tököt és gyapotot, mindenféle egyéb zöldséget és gyümölcsöt termesztenek. Ezzel párhuzamosan sok helyen tartanak állatokat, leginkább szarvasmarhát és pulykát. A falvakban a legtöbben „csacsi-fogattal” közlekednek.
A vidéki emberek tiszták, a házak előtt rend és tisztaság van. Az egyetlen dolog, amire felkaptuk a fejünket, és nem igazán értettük: az emberek a belső udvaron „gyűjtik” a szemetet. Aztán mikor összegyűlik egy adag, fogják és elégetik a kupacot. A városokon kívül nem megoldott a szemétszállítás.
Bukhara, Szamarkand, Kokand és Andijon nagyon szépek, rendezettek, a parkjaik gyönyörűek. Ezekben a városokban egyáltalán nem nyüzsgő a forgalom, élmény volt itt bicajjal közlekedni!
Étel
Itt is készítenek szamszát (hússal töltött, kemencében sütött „batyut”), de itt a plov a nagy favorit. Volt szerencsénk többször is megkóstolni, azt mondják, hogy mindegyik régiónak megvan a maga „stílusa”. Nekünk nagyon nehéz volt ez a rizses étel, amit különböző zöldségekkel és húsdarabokkal kevernek össze, majd nyakon öntik zsírral.
Emberek
Az emberek kedvesek és segítőkészek, bár nem olyan közvetlenek, mint eddig megszoktuk. Itt is nagy keletje van az aranyfogaknak. Azt vettük észre, hogy itt az emberek „hamarabb” öregszenek. Sok 20-25 körüli fiatal néz ki 30-35-nek, vagy még többnek is. Mindenkit minimum 10 évvel idősebbnek néztünk, mint amennyi valójában volt. A férfiak európai ruhában járnak, a nők hosszú tunikát és nadrágot hordanak. A népesség nagy része muszlim vallású, de ezt nem úgy kell elképzelni, mint Iránban. Ha lehet ilyet mondani, itt inkább „light” muszlimokkal találkoztunk. A városban a férfiak is, nők is európai ruhákat viselnek.
Nagyon sok olyan férfival találkoztunk, aki Magyarországon volt katona, valamikor a 70-es, 80-as években. Volt, aki meglátta a zászlónkat és „Szevasz, komám”-mal köszöntött bennünket.
Összességében
Üzbegisztán gazdag történelmi múlttal rendelkezik, és erre az örökségükre nagyon büszkék a helyiek. Bár, már nagyon sok minden változott, mióta Vámbéry Ármin a XIX. század közepén meglátogatta az igazi „vad Keletet”, azonban még így is erőteljes a hely szelleme.
