Szerző: Balázs
Nehezen született meg ez a bejegyzés. Ennek talán az lehet az oka, hogy nagyon kevés időt töltöttünk az országban, másrészt pedig kevés volt a találkozás. Az ismerőseink akiknél Szófiában pecóztunk, elfoglaltak voltak, dolgoztak, keveset tudtunk beszélgetni, és az ezt követő út sem volt tele találkozásokkal. Lássuk tehát, miként éreztünk magukat Bulgáriában.
Első benyomások
Az országba lépve nem láttunk túl nagy különbséget Szerbiához képest, ami a tisztaságot illeti. Talán egy hangyányival tisztább, de erre nem mernénk megesküdni. A határ után minden esetre, szemétszőnyeg van az út mellett, mindkét oldalon. Azt gondoltuk sok kóbor kutyával lesz dolgunk, de ebben a tekintetben meg kell, hogy mondjuk, pozitív irányba fejlődött az ország (2005 őszi szemeszterét a Szófiai Egyetemen töltöttem Erasmus ösztöndíjjal, így volt mihez hasonlítani).
Közlekedés
Az utak némelyike katasztrofális állapotban van. A 8-as főút Szófia és Plovdiv között egy szakaszon járhatatlan, kerékpárral is rendesen megszenvedtünk vele. Az autópálya viszont jónak tűnt, legalább is azon a 40km-es szakaszon, amíg mi mentünk rajta (de ezt el nem mondjátok senkinek).
A bolgárok vezetési stílusa… nehéz lenne definiálni, de mondjuk úgy, hogy inkább gyorsan és sportosan-határozottan, mintsem, hogy tötyögősen vezetnének. Ha nem akarunk ilyen szofisztikáltak lenni, akkor úgy is mondhatjuk, hogy mennek, mint a barom. A preferált előzési szituációk: kanyarban, dombon fölfelé kanyarban, záróvonalon, balra kanyarodó sávban lehagyni az egyenesen haladót, és még sorolhatnánk. A legfinomabb szituáció, amikor a 2 sávos úton négyen voltunk egymás mellett. Én a bringával, engem előzött egy autó, azt előzte egy határozottabb sofőr és szemből szabályosan közlekedett egy harmadik autós. Igaz, hogy széles út volt, na de akkor is. Az autók is tükrözik Bulgária jelenlegi társadalmi helyzetét, kicsi a középosztály. 60/30/10 százalékban oszlik el a gépjárműpark: 60% a több tízmilliót érő, 30% a nyugatról behozott lestrapált, és 10% a pár éves átlagos. Erős a gyanúnk, hogy az említett vezetési morálnak köze van ahhoz, hogy rengeteg összetört luxusautót láttunk az utak melletti roncs-, és használtautó kereskedésekben (mert hát sosem lehet ugye tudni, mi tetszik meg a vevőnek). A körforgalmat használják, bár nem értik pontosan mire való, és miként kellene benne közlekedni be-, és kifelé menet.
Vásárlás, árak, ételek
Bulgária észrevehetően olcsóbb, mint Magyarország, olyan harminc százalékkal. A boltokban minden van, nagy a választék hazai és külföldi termékekből egyaránt. Finomak a söreik (az alkohol úgy alapvetően olcsó), borban is egyre jobbak, a sajtjaik is jók, itt is mindenhol kapható az ayran (nagyon híg joghurtos ital). Mindenképp kóstoljuk meg a „bánicákat” (rétesszerű leves tészta töltelékkel), „szirenével” (fehérsajt), almával, spenóttal töltve is kiváló, és egy jó nagydarab 1 leva (kb. 150 Ft) körül van. Minden sarkon találunk egy kis bánicás bódét. Egyik este nagyon kirúgtunk a hámból és elmentünk egy étterembe. A bolgár konyha nagyon jó, finomak az ételeik és fantáziadúsak. Sok zöldséget használnak, a húsokat is jól készítik el, grillen különösen. Ha salátát rendelünk, ne lepődjünk meg, ha elénk raknak egy kazallal, náluk nem 5 karika paradicsom úszik a salátalében, mint odahaza. 300-400 grammnál kezdődnek, de simán lehet találni az étlapon 800 grammos salátát is, mindezt jó áron. Egy szófiai, autentikus bolgár étteremben nem fillérekbe kerül enni, cserébe viszont láthatjuk, ahogy a pincérek körtáncot járnak a vendégekkel, mindezt a hivatásos szórakoztató személyzet közreműködésével. Mi láttuk, egyszer pont elég volt.
Az emberek
Már az elején is írtuk, hogy kevés a tapasztalat (ez alkalommal), de hát mit van mit tenni, ezek alapján kell értékelni. Azt kell, hogy mondjam, a bolgár nem egy udvarias nép, nem igazán előzékenyek és ne nagyon várja azt senki, hogy előre engedjék az ajtóban. A kivétel szerintem nem erősíti a szabályt (ezt nem tudom ki találta ki, de semmi értelme, hogy egy kivétel erősít egy szabályt?), de találni köztük, nagy általánosságban viszont mi így tapasztaltuk. Angolul nem nagyon beszélnek, többnyire a fiatalok leginkább a nagyvárosokban.
Városok és a természet, építkezés
Szófia nagyon szép helyen van, a Vitosha-hegy lábánál fekszik. Van néhány szép épülete és része, de a város összességében nem szép. A legtöbb kisváros nagyon szoci, nyomasztó és szürke. A falvak a főutak mentén nagyon egységes képet mutatnak, ugyan olyan házak, amiket nem vakolnak be, csak egy-egy részét, pl. a teraszt (valószínűsíthető, ennek pénzhiány az oka). Ez általában az emeleten, vagy inkább magasföldszintnek mondanám, helyezkedik el, a házak legtöbbször kocka alakúak. Plovdiv gyönyörű város, már ami az óváros részét illeti, ha Bulgáriában járunk és tehetjük, semmiképp se hagyjuk ki! A tengerparton nem jártunk, de tudjuk, hogy vannak klassz helyek, és a hegyek szerelmesei is találnak bőven maguknak való terepet. Nagyon szeretik viszont a régi, kiszuperált vadászgépeket oszlopokra biggyeszteni, ki érti ezt?
Összességében
Bulgária izgalmas ország, sok meglepetést és újdonságot tartogat az odalátogatóknak. Nagy városnézést ne várjunk, kivételt Plovdiv és talán Veliko Tyrnovo, valamint Neszebar képez. A tengerpart átlagos, a hegyek viszont vadregényesek, több napos-hetes túrákhoz kiválóak, és akit érdekelnek a kolostorok nem fognak csalódni az országban. Kerékpártúrázni az említett vezetési morál miatt talán nem a legideálisabb, de ez ne riasszon el senkit, nem életveszélyes a helyzet.
Ha Bulgáriában járunk, ne hagyjuk ki:
- Rilai Kolostor
- Bánica
- Plovdiv
- Megkóstolni a helyi konyhát
- Sveta Nedelja templom és Alekszander Nevszkij székesegyház Szófiában
- Buzludzha-hegyen lévő posztkommunista "pártakármi"
Cirill betűs ábécé olvasása erősen ajánlott, veszettség elleni vakcina azonban (kóbor kutyák) nem szükséges egy aranyparti nyaraláshoz.
