Szerző: Eni
Április 4-én megérkeztünk szófiai szállásadónkhoz, Balázs ismerőséhez, Pavelhez. Egy tíz emeletes régi ház előtt álldigálva, egy pillanatra levert a víz, amikor Pavko elénk jött, mosolygott, hogy ő bizony a tizediken lakik. Annyira fáradtak voltunk ekkor már, hogy már kockáztunk a fejünkben, hogy hogyan fogunk minden felcipelni. De persze volt lift, és csak fél emeletet kellett a bringákat felcibálni.
Pavko két másik barátjával lakik együtt, a másik Pavellel és Ivannal. Mindhárom srác 25-28 körül jár, az egyetem után mindannyian Szófiában kaptak állást, így itt ragadtak. De valahogy nem is szeretnének még egy ideig visszaköltözni vidékre, most pénzt keresnek, karriert építenek kisebb-nagyobb vehemenciával. Érdekes párhuzam ez az otthoni viszonyokkal.
Jókat beszélgettünk, főleg angolul, bár Balázst többször cukkoltam, hogy beszéljen csak szépen bolgárul, de csak szerénykedett, hogy már sokat felejtett… A megkopott bolgár tudással azért így is bőven elkrajcoltunk a Zsenszki bazár kofái között, a bicikli boltban, ahol csavart kerestünk a kitámasztónkhoz, illetve a háztartási boltban, ahol speckó folteltávolítót kerestünk nagy erőkkel…
Szófiában megkóstoltuk a hamisítatlan banicát, ettünk spenótos, szirenés, sajtos és almás ízesítésűt is. Első este kirúgtunk a hámból: Pavkoval, és a barátnőjével, Elenával vacsorázni mentünk a Studenski grad közelébe, egy bolgár étterembe. Sopszka salátát ettünk, fokhagymás lepényt, és kipróbáltuk a satch-ot. Ez egy jellegzetes bolgár étel, egy kifejezetten erre a célra készített edényben sütik össze a húst és zöldséget. Nagyon finoman fűszerezik, és óriási adagot szervíroztak belőle!
Sajnos az idő nem kedvezett nekünk, csakúgy, mint Belgrádban. Minden reggel havazott, persze nem maradt meg, napközben a levegő felmelegedett valamennyire. Ez persze azzal járt, hogy a reggeli hóesésből délutánra csöpögő eső lett.
Egy nagyon gyors városnézésre futotta csak, de mellette Balázs nosztalgiázott az itt töltött szemeszterről, mesélt a városról, a piacokról. Természetesen megnéztük az Alexander Nevszkij székesegyházat, a Sveta Sofia és a Sveta Nedelja ortodox templomokat, a Serdinka teret, a Szófia szobrot. Kicsit piacoztunk a Zsenszki bazárnál ( Ez szó szerint „nő piac”-ot jelent; mármint, hogy régen nők árusították itt a portékájukat), Balázs tolmácsolt, nagyon ügyesen eldiskurált a kofákkal.
Magyar vacsorával vártuk egyik este haza a fiúkat, és még csatlakozott hozzánk Plamy, Balázs ismerőse. Előkerült a Slobodantól kapott szerb szilva rakijánk, Ivan apukájának bolgár szőlő rakijája és nagy meglepetésünkre egy kis üveg Unicum is. (Az egyik fiú járt Budapesten hónapokkal azelőtt, és szuvenírként hozott egyet.) Sokat beszélgettünk, egy nagyon jó esténk volt!
Szófiából április 8-án indultunk tovább. Délelőtt egy kis bicaj-szerelési gikszer után, Balázs Ivannal elmentek egy biciklis boltba. Én addig összerámoltam a cókmókunkat. A bringás gond csak félig-meddig oldódott meg, (nem kaptak a fiúk olyan gyorsszárat, amilyen kellett volna), reméljük, hogy Edirnében majd találunk megfelelő alkatrészt…. és szervizt!
