Szerző: Balázs

Thaiföld sokak számára ismerősen cseng. Rengeteg nyugati (és ebben az esetben Magyarországot is ide sorolhatjuk, végre, jessz!) és keleti (kínai, dél-koreai) turista érkezik hosszabb-rövidebb nyaralásra (mi, nyugatiak esetében telelésre) ebbe a délkelet-ázsiai országba. A turisták száma évről évre nő, ez alól persze van néhány kivételes év, például amikor a hadsereg össze- összetűz a polgársággal és erőszakos végkimenetelű demonstrációkra kerül sor. Alapvetően azonban megfigyelhető a folyamatos növekedés. 2001-hez képest majdnem háromszorosára növekedett az éves turisták száma, 2015-ben 29,88 millió turista tette a lábát a hajdan volt Sziám földjére. Nem is csoda, hiszen még mindig olcsók az árak, kristálytiszta a tenger és kókusztól rogyadoznak a pálmák. Mintha csak egy slágert hallgatnánk. Bevalljuk minket is elbűvölt az ország gyönyörű tájaival, kedves lakóival és politika ide-vagy oda, a békességgel, ami végigkísérte a másfél hónapos thaiföldi szakaszunkat.

Első benyomások
Már a határátkelés is nagyon zökkenőmentesen ment és öröm volt megérkezni az országba, ahol rendezettség és régóta először, egy modern ország képe fogadott minket. Az utak kitűnő állapotban vannak, mindennel felszereltek a boltok, és változatosabb ételeket találni, majdhogynem minden sarkon. Kambodzsát is nagyon szerettük, előtte Laosz is izgalmas volt, de két hónap után nem bántuk, hogy kevésbé kell megküzdeni egy akárcsak elfogadható ebédért. Csak ekkor éreztük, hogy belefáradtunk. Ekkor álltunk először egy mérlegre és csodálkoztam rá, hogy 10 kilót fogytam. Hiába, nem gyakran laktunk jól ami Laoszt és Kambodzsát illeti, bár Kínában se ettük degeszre magunkat, ha őszinték akarunk lenni. Az első benyomás tehát ami kialakult bennünk, az volt, hogy egy nyugati mintájú, jóléti(bb) társadalomba kerültünk, ami ennél persze sokkal árnyaltabb lett, ahogy egyre több időt töltöttünk el az országban.

Emberek
A Laosz- Kambodzsa-Thaiföld háromszögben a következő dolgot figyeltük meg. Laoszban a gyerekek voltak lelkesek, ha megpillantottak minket, Kambodzsában a gyerekek és a felnőttek egyaránt, Thaiföldön pedig szinte csak a felnőttek mutattak érdeklődést felénk. A thai emberek nagyon udvarias, segítőkész, önzetlen és finom népek. Már kicsi koruktól kezdve tanítják nekik, hogy nyugodtan, finoman beszéljenek, miként legyenek udvariasak egy másik emberrel. A szokásos köszöntésük a wai, ami abból áll, hogy az egymás felé fordított összezárt tenyereket az arc felé emelik. A köszöntésnek több szabálya is van, ami nemtől, társadalmi rangtól függ, és a fő szabály az, hogy a magasabb rangú fél nem szokta viszonozni az alacsonyabb rangú félnek. Például egy felnőtt egy gyereknek, egy szerzetes egy felnőttnek, stb. Mi ebből nem csináltunk nagy ügyet és mindenkit a wai-jal köszöntöttünk, gyereket, felnőttet, szerzetest egyaránt. Miután rengeteg a turista nem kell várni, azt a fogadtatást, ami például Kambodzsában, vagy Kína, turisták által ritkán látogatott területein éri az utazót. A kerékpárok miatt azonban itt is sokan odajöttek hozzánk és érdeklődtek, honnan jövünk és milyennek találjuk Thaiföldet. Elég sokan beszélnek angolul, így a kommunikációval nem volt gondunk, de egy pár szót azért itt is megtanultunk a helyi nyelven (Jó napot, Mennyibe kerül? Köszönöm. Viszont látásra.), amit értékeltek az emberek. Az hamar feltűnt, hogy Laoszhoz, Kambodzsához képest jóval gazdagabb ország, majd mindenki autóval jár és elég sok az elhízott felnőtt és gyerek egyaránt.

Közlekedés
Kellemes csalódás volt a thaiföldi vezetési morál. Valahol azt hallottam, hogy Indiai mellett Thaiföld a másik fekete öves ország, ami a vezetési morált, jobban mondva annak hiányát illeti. És nem. Thaiföldön nem száguldoznak az emberek, nem próbálnak minél közelebb melletted elsuhanva, kiüvöltve előzni és betartják a KRESZ szabályait. Bangkok persze más tészta. De szerintem minden nagyváros rosszabb az adott országban átlagosan uralkodó állapotánál. Bár a mi szubjektív véleményünk Bangkokkal kapcsolatban az, hogy amilyen rossz a híre, annál vállalhatóbb, ha okosan bringázik az ember. Van forgalom, de még milyen, de nem kezelhetetlen. Kerékpárral nem az. Az autók általában jó állapotban vannak, 90 százalékuk pick-up kisteherautó, kisebb százalékban személyautó, és persze rengeteg motor. Imádnak tuningolni, rengeteg "leültetett" autót látni, kályhacső átmérőjű, hörgő kipufogóval, valószínűleg nincs decibel korlát a zajra. Előszeretettel viszik az embereket a platón ülve, ami úgy tűnik teljesen szabályos és a rendőröknek semmi kifogásuk ellene. Mi is utaztunk így egy-két stop alkalmával, igazán kellemes, szellős ott hátul.

Hát így.

A teherautók ugyan így, szétmatricázva, festett gumi sárvédőkkel, fél tonna krómmal és akkora kipufogóval, hogy befér rajta a fejem. A forgalom ebből kifolyólag nagyon hangos tud lenni.
Az utak nagyon jó állapotban vannak, kiterjedt fő-, és mellékút hálózattal rendelkezik Thaiföld. Szinte mindenhol elég széles az út melletti betonozott padka, hogy kerékpársávként használjuk. A thai mellett angolul illetve latin betűkkel is ki vannak írva a helységnevek, közlekedési szabályok (pl. jobbra tarts).

Egy hangyányit megnövelték a rakteret... és nekem sincs fogalmam, hogy lát ki a sofőr.

Vallás ás politika
Thailföld 94 százalékban buddhista, 4 százaléka muszlim, nem egészen 1 százalék keresztény. A szerzetesek és a kolostorok nagy tiszteletben állnak. Arról már korábban írtunk, hogy miként gondoskodnak a polgárok szerzetesek élelmezéséről és milyen vallási kötelezettség tartozik a fiatal férfiakhoz. A vallás átszövi az emberek hétköznapjait, nem csupán egy kis része az életüknek, hanem észrevétlenül körbe-, és átfonja, meghatározza azt. Mi ezt leginkább a segítőkészségükben vettük észre, mert segíteni erény és jobb emberré válnak tőle, hogy ők megfogalmazták egy beszélgetés alkalmával.
Az ország alkotmányos monarchia, a hatalmat jelenleg a hadsereg gyakorolja, melyet puccsal 2014-ben szerzett meg (Az 1932-es forradalom óta ez volt a 19. katonai puccs). A királyi család nagy tiszteletben áll, a jelenlegi uralkodó, Bhumibol Aduljadezst (IX. Ráma) 1946-ban lépett trónra, azóta megszakítás nélkül uralkodik. Hatalma nem közvetlen, a kormányzásba nem sok beleszólása van, sokkal inkább a nemzeti identitás egységét és a thai buddhizmus védelmét hivatott megtartani. Úgyis is mondhatnánk, hogy ő tartja egyensúlyban az erőszak mérlegét, amelynek egyik oldalán a katonai puccsok a másikon pedig a polgári megmozdulások állnak. Bhumibol mérnök ember és a királyi család vagyonából sokat fordított az ország fejlesztésére, modernizálására. Az uralkodó kritizálása vagy bármilyen formában való kigúnyolása bűncselekménynek számít és szigorúan járnak el a törvénysértővel.
Van egy nagyon érdekes cikk Thaiföldről, ajánlom elolvasni, ebből kiderül az is, amit mi nem láttunk, hogy a kormány nem a békés, demokratikus stratégia híve. Azt nem tudni mi lesz, ha az idős, betegeskedő uralkodó eltávozik, akiről néhány pletyka azt tartja, hogy már meg is történt, a király évek óta nem mutatkozott. A királyi pár, de legalább is a király kultusza óriási. Az utak mellett mindenfelé hatalmas képek, bekeretezett plakátok ábrázolják az uralkodó különböző témákban. Katona, gyerekekkel beszélget, fényképez, építkezést látogat, stb. Minden bankjegyen az ifjúkori képe van, és minden iskola előtt van legalább egy kivilágított kép róla.

Tényleg pár kilométerenként találni egy, a királyt ábrázoló valamit.

Ételek, italok, vásárlás
Thaiföldön az árak mérsékeltnek mondhatók, de erősen függnek a környék turisztikai vonzalmától. Egy adag leves (hússal, tésztával) átlagban 25-40 bahtba (egy baht kb. 8 Ft a cikk írásakor), egy adag rizses, tésztás étel 40-50 bahtba kerül. Valószínűleg egy átlag adag étellel nem fogunk jól lakni, egy kerékpáros biztosan nem, úgyhogy érdemes két adaggal számolni. A jeges vizet mindenhol grátiszban adják az étkezéshez, ez tiszta, bátran iható. A csapvizet ne fogyasszuk, ha nem akarunk ásványvízre költeni, vagy még több műanyag palackkal terhelni a környezetet, az utcán találunk víz automatákat, ahol 1 bahtért egy-másfél liter szűrt vizet kapunk, csak üveget, kulacsot vigyünk.

Snidlinges-kókuszos palacsintagolyó reggelire? Senki ne ítéljen elhamarkodottan. Isteni!

Mindenhol (sokszor elképesztő helyeken, a semmi közepén) találunk nyugati mintájú kávézókat. Ezeken a helyeken az árak a következőképpen alakulnak: forró 30 baht, jeges 35 baht, frappé, cappuccino 40 baht. A 7eleven (amerikai bolthálózat, ami mindenhol van Thaiföldön) boltokban a 1,5 literes ásványvízért 13-15 bahtot kérnek el, egy üveg sörért pedig 50 baht körüli összeget kell kifizessünk. Mi leginkább a kis, családi kifőzdéket és utcai árusokat látogattuk előszeretettel. Egyrészt az árak miatt, másodsorban pedig mert ezeket találtuk a legérdekesebbnek. A legtöbb thai étel csípős, ami egy kicsit eltér a mi csípős ételeinktől. Leginkább friss chilit használnak az ételeikhez és bizony könnyen lehet, hogy torokperzselő élményben lesz részünk az első falattal. Kérésre azonban szívesen elkészítik az ételeket csípős nélkül is. Vigyázat! A legveszélyesebb mondat, a "Egy kicsit lehet csípős, csak ne nagyon." ami elhagyhatja a szánkat. Mert hát egy thai embernek egész máshol van a kicsit csípős szintje, mint nekünk. Én párszor megjártam ezzel. Sokszor még a nem csípős és csípett valamelyest. Őrültek! A kínai konyhához hasonlóan  sokat használjék a wokot, amiben frissen készítik el az egytálételeket. Aki szereti a halat érdemes kipróbálni a tengeri herkentyűket, minden friss és nem kerül egy vagyonba. A trópusi gyümölcsökkel zsúfolt piacok is tartogatnak bőven felfedeznivalót, pláne, ha még újak vagyunk a területen. Mi úgy láttuk becsületesek az eladók, nem gondolnánk jellemzőnek a vevők bacsapását.

Táj és természet
A legtöbben a tengerpartjairól ismerik Thaiföldet, de ennél, ez a Magyarországnál 5x nagyobb területű ország, sokkal többet tartogat. Bangkok pezsgő éjszakai életével, csatornáival és azokon úszó piacaival, ragyogó templomaival várja a látogatókat. Az északnyugati körzet központja Chiang Mai, innen számtalan útvonalat választhatunk, hogy gyalogtúrázzunk a hegyi törzsek falvaiba, vagy a környék szakrális helyeit látogassuk meg. A Bangkokot és Phuketet összekötő részen számtalan nemzeti park található, melyekből több a tengerparton létesült. Lehetőségünk van állat lesre menni, és tigriseket, leopárdokat, elefántokat, valamint ezernyi színes madarat lencsevégre kapni. A Thai-öböl nyugati partját előszeretettel látogatják vándormadarak ezrei. Az Andamán-part nem csak Thaiföld, de Délkelet-Ázsia egyik, ha nem a legszebb tengeri fürdő-, sznorkelező és búvár helyeit rejti. Kedvünkre (és persze pénztárcánk vaskosságát figyelembe véve) választhatunk egy szigetet, ahol 1-2 hetet eltöltünk és minden este a naplementében gyönyörködünk.
Lélegzetelállító ország, ezernyi felfedezni valóval.

Halászhajók a Sam Roi Yot Nemzeti Parkban

Más
Amit mi erős negatívumként értékeltünk, az a mérhetetlen sok szemét és a folytonos, utak melletti bűz. Az emésztőket gyakran a házak előtt folyó kanálisokba engedik bele, amit gyengéden megcirógat a trópusi klíma...gondolhatjátok milyen szag terjeng. Korszerűtlen az ország villamos hálózata és valahogy nem tudtak túllépni ezen a meregetős wc öblítési módszeren. Nagyon meglepett minket, hogy általában a víz bár be volt vezetve a wc-be, de az nem közvetlen öblítette a toalettet, hanem egy dézsába engedsz magadnak vizet és onnan egy nyeles edénnyel öblíted le. Papír változatlanul itt sincs a mellékhelyiségekben, mindig legyen náluk a meglepetés elkerülése végett. Sok helyre csak úgy lehet belépni, ha levesszük a cipőnket. Így a templomokba, kisebb boltokba is. A szerzeteseknek tabu a nőket megérinteni, vagy bármit elfogadni tőlük. Ezt tartsuk szem előtt, amikor egy közös fotót szeretnénk például készíteni, vagy egy tömegközlekedési eszközre felszállunk. 

Sokszor még a hivatalos helyeknél is.

Összességében
Thaiföld nagyon kellemes hely, aki egyszer meglátogatja, valószínűleg újra és újra visszavágyik. Gazdag kultúrája és izgalmas történelme miatt bőven tartogat látnivalót, amit tüzetesebben megismerni lehetetlen pár hét alatt. Talán a legjobb, régióról régióra haladni és mindig valami újat keresni. Ma már a repülőjegy sem kerül egy vagyonba, ha időben megvesszük és szállásból is találni olcsóbbat. Kerékpározni is remek helyszín, nincsenek nagy bajok a vezetési morállal, jók az utak és így alkalmunk van jobban megismerni a vidéki Thaiföld életét is. Olcsó (ingyenes) szállásnak pedig ott vannak a buddhista kolostorok, ahol sátrazhatunk és még a fürdési lehetőség is megoldott. Arra azonban számítsunk, hogy a felkapott túrista helyeken (Bangkok templomai, nemzeti parkok, James Bond sziget, stb.) igencsak vastag belépőkkel dolgoznak a helyiek. De ha már ott vagyunk...