Szerző: Balázs

Hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy minden ország ugyan olyan hatással van ránk és hasonló módon megkedveljük, mint az azelőttit. Nem minden ország jelentett ugyan akkora élményt számunkra, de hálásak vagyunk, hogy mindegyikbe eljuthattunk. Teljesen őszinték szeretnénk lenni a kedves olvasókkal. A Laoszról bennünk kialakult vélemény miatt, habár ez lazult, ahogy egyre délebbre jutottunk az országban, elment a kedvünk Kambodzsától. Ott is szegénység, és dübörgő turizmus várt minket, és ez, akkor úgy gondoltuk, nem túl jó kombináció. Ez a kedvetlenség Kambodzsával szemben aztán szépen eltűnt, de nem tudnám megmondani, hogy mikor. Annyi bizonyos, hogy még a szemét, korrupt határátlépés sem tudta elvenni a kedvünket az országtól.

Első benyomások
Na most hagyjuk a határátlépést, az annyira cikis az országra nézve, de nem a hétköznapi emberek, hanem a korrupt tisztviselők tehetnek róla. Épp ezért megbeszéltük, ahogy mögöttünk távolodni látszott a határállomás, hogy ok, akkor most tiszta lap. Így az első benyomást inkább az első estéhez kötjük, amikor beértünk egy kicsi faluba és beszédbe elegyedtünk a helyiekkel. Szívesen láttak minket, nem gyanakodtak, csak megmutatták, hova tehetjük le a matracainkat a kolostor étkezőjében. Ezen a helyen esett meg velünk, az út egyik legemlékezetesebb reggelije, négy 70 év körüli kambodzsai nénivel és bácsival. Megosztottuk amink volt, úgy az ételt, mint az egymás iránti érdeklődést, mely kevés információ átadására képes, de annál viccesebb beszélgetésben teljesedett ki. Kezdjük azzal a témával, ami nekünk a legerősebben kapcsolódik Kambodzsához. Nem, nem a történelme és építészete. Hanem az emberek.

Emberek
A kambodzsai emberek csodálatosak. Tényleg a szó szoros értelmében. A legszegényebb ország ahol az utunk alatt jártunk. (Világviszonylatban is sajnos eléggé elől van a listán.) Amikor szegénységről írok, akkor olyan dolgokra gondolok, mint alapvető, az élthez való szükséglet. Friss ivóvíz, normális ruha és hajlék, iskoláztatás, tápláló ételek. Tudom, hogy vannak Kambodzsánál sokkal szegényebb országok is, de mi ezzel találkoztunk, így hát csak erről tudok írni.
Ehhez járul hozzá az a történelmi trauma, aminek elkövetői és elszenvedői közül sokan, most a mi szüleink (50-60év) korában vannak. Kevés jut nekik és ott a nyomasztó múlt, mégis ezeknek az embereknek folyton mosolyog a szeme. Nyugalom árad belőlük és végtelen kedvesség. Laosszal ellentétben (persze ott is voltak kivételek) nem azért voltak kedvesek velünk, mert pénzt reméltek tőlünk. Akire mi rámosolyogtunk az A. már ő maga is mosolygott, B. rögtön elkezdett ő is mosolyogni. Éppen ezért azt vettük észre pár nap után, hogy folyton mosolygunk és ránk is mindenki mosolyog. És ez az érzés nagyon felszabadító tud lenni.
Nem tudjuk mennyien beszélnek jól angolul, de pár szót szinte mindenki. A gyerekeknél ez a "hello, good bye, I love you" kombinációra redukálódott leginkább, de nagyon édesek voltak. A Laosz- Kambodzsa-Thaiföld háromszögben a következő dolgot figyeltük meg. Laoszban a gyerekek voltak lelkesek, ha megpillantottak minket, Thaiföldön a felnőttek lesznek, de Kambodzsában mind a gyerekek, mind pedig a felnőttek érdeklődéssel és figyelemmel fordultak felénk. Nem voltak tolakodóak, soha nem kerültünk kellemetlen szituációba. Ahogy bringáztunk át a falvakon, sokszor nem is láttuk, hogy ki kiabál "Hello-t!" nekünk, csak a hangot hallottuk, és mi rendre visszakiáltottuk ugyan ezt. A kis éttermekben mosolyogva tanulmányoztuk egymás arcát a helyiekkel.

Ikrek az Angkaul-parton.

Apropó arcok. Nem akarom lelőni a poént, de mégis meg kell tegyem. Van egy nézet odaát (mondjtáok ha tévedek), mifelénk, hogy a thai emberek milyen szépek. Sajnos ki kell ábrándítsak mindenkit. Ez nagy általánosságban egyáltalán nem igaz. Mi is nagyon meglepődtünk ezen. Láttunk már szép thai embert, néhányat, de a kambodzsaiak között, sokkal gyakoribb szép embert látni. Gyerekek, nők, férfiak, mindenki. Barnábbak a thai-oknál, az orruk is szélesebb. A sok fizikai munka meglátszik a férfiakon. A konditermekben izzadó európaiak szerintem zavarba jönnének. Lehet a sok szériázás helyett rizst kéne nekik is palántázni, aratni, csépelni, kézzel. Egy elhízott emberre emlékszem, akit láttunk, látszott is rajta, hogy jobb módú. (Csak viszonyítás képen itt Thaiföldön elég sok a kövér ember, a gyerekek között is sok a túlsúlyos. A jóléti társadalom ugye.) Szóval lehet, hogy a thai nők szépek, de a kambodzsaiak sokkal de sokkal szebbek. Nagyon fontos a család, a gyerekekkel türelmesek és kedvesek. Az idős emberek nagy tisztességben állnak, nem kevésbé a szerzetesek. 
Becsületesek, ahogy a szilveszteri írásban is olvashattátok, nem egy duhaj népség. Visszafogottak, szelídek, kedvesek, becsületesek. Talán ezzel a négy jelzővel tudnám legjobban leírni őket.

Közlekedés
Laoszhoz hasonlóan Kambodzsában is kevés az autó. Aki csak teheti motorral jár, motorral szállít mindent. És ehhez talán egy átlag embernek nincs elég fantáziája, hogy maga előtt lássa az utánfutó méretét, amit egy 100 ccm-es motor mögé kötnek. Az utak rémes állapotban vannak, de néhány helyen próbálják újítani őket, több, de inkább kevesebb sikerrel. A buszközlekedés a legelterjedtebb az országban. A legdrágább társaságokat leszámítva a járművek lestrapáltak, kétes műszaki állapotban vannak. Azonban ezt nem feltétlen veszi észre a kedves utas, mert az út amúgy is úgy ráz, mondjuk Siem Reap és Phnom Penh között, hogy végigzsibbadja a 7 órás utat. Különösebb őrület nincs a forgalomban, átlagosnak mondható (mondjuk egy olyan listán, ahol Kína a szörnyű és kis hazánk a jó értékelést kapja). A Konzuli Szolgálat szépen összefoglalja: " A közúti közlekedés gátja a taposóakna-veszély, a területek gyakran jelöletlenek. A műszaki színvonal elégtelensége miatt és a személyes biztonság érdekében nem javasolt a vasúton utazás. Motorkerékpár használata nem javasolt. Az utak, járművek állapota és a vezetők hiányos műszaki ismeretei miatt szintén nem tanácsos motorkerékpár-taxit igénybe venni. ...mindig győződjünk meg a hajók állapotáról és a felszálló utasok nagyságrendjéről - kerülendő a túlterhelt szállítóeszközökön történő utazást."
Tudjuk, hogy a konzuli szolgálatnak a feladata a tájékoztatás, de mi azért nem találtuk ennyire katasztrofálisnak a helyzetet. Van az a bizonyos ázsiai mérce. Itt nem mindig lehet nyugati mértékkel mérni. Mert akkor tényleg semmire nem szabad felszállni és az utazás dugába dől.

Kambodzsában nagyon sok az utazó árus.

Ételek, vásárlás
Rizs és hozzá csirke, disznó, hal és tengeri. Ez az alap menü a legtöbb kifőzdében. Vagy a bizonyos "noodle soup" vagyis tészta leves, amit hasonlóan készítenek el, mint a laosziak, de itt már nem adnak mellé salátát. Itt is sok a grillezett hús, hal. A szendvicset szerintünk jobban csinálják, mint éjszaki szomszédjaik. Húst bele, mert azt szeretjük. Nagyon finom a préselt nádcukor lé, amit egy kis mandarinnal citrusizálnak (ez egy új szó, én találtam ki). Vagyis nádcukor, kicsit citrusos ízzel. Zúzott jéggel szervírozzák. Apropó jég. Kényes téma. Nagyon finoman kell bánni vele, mert ritkán higiénikus. A tömböket motorkerékpáron szállítják, koszos fóliákkal letakarva, majd a földön kissé rozsdás kézifűrésszel vágnak ketté. Mi próbáltuk kerülni, de előfordult, hogy akaratunkon kívül belefutottunk (pl. nem láttuk, hogy jeget tesznek a kávénkba, stb.). Épp ezért forró kávét kértünk (meg amúgy is azt jobban szeretjük). A higiénia nem ismert betegség errefelé. Nekünk már elég jól megedződött a gyomrunk, de nem tudom be mernék-e csak úgy repülni, és aztán imádkozni, hogy az 1 hónapos nyaralást ne csapja szét egy hetes ételmérgezés. Minden féle ételt árulnak motorról. Mindent árulnak motorról. Szendvicset, nádcukor lét, jégkrémet, kávét, tésztalevest, sült tésztát, nyers halat és zöldséget, édességet. Mi azt ajánljuk az országba utazóknak, és ez igaz majd minden helyre, hogy oda érdemes menni ahol a helyiek is esznek. Ott biztos autentikus helyi ételt kapunk, és ahol sokan esznek, az ha nem is garancia, de legalább megnyugtató, hogy együtt kapunk hasmarsot. Extrém ételek amiket megkóstoltunk: kacsaembrió, olajban sütött rovarok, béka raguban és töltve grillen.
Kevés helyen találni szupermarketet, de kisbolt akad minden faluban, nagy választékra ne számítsunk, de éhen nem halunk. A csapvíz sehol nem iható, ásványvizet mindenütt kapni. A kicsi, fél literes üveg olcsó, ha 12-es kartonban vesszük. Szégyelltük magunkat a sok szemét miatt, amit gyártottunk vele, de míg egy 1,5 literes palack víz fél dollárba kerül, addig 6 liter vizet kis palackokban 75 centért kaptunk. Banán, mangó, ananász, dragon fruit, jack fruit, durián mindenhol van, ez utóbbi penetráns büdös és jól érezhető, hogy hol termesztik. Olyan szaga van, mint mikor megposhad a hagyma és erre szórunk egy kis rohadt krumplit. Még nem kóstoltuk. Ennek különösebb oka nincs, csak valahogy így jött ki. A banánból itt egy kisebb fajta van. Érdekes, mert fekete kemény magok vannak benne és az íze sokkal inkább hasonlít a kiwire, mint a banánra. A kókuszdió nagyon finom, nagyon szeretem a tejet és a gyümölcs húsát is. Nyilván itt sem mindenki becsületes, de sokkal kevésbé fordult elő, hogy magasabb árat mondtak be nekünk. Ami még érdekesség, hogy az amerikai dollárt mindenhol egységes áron elfogadják. 4000 reált kapunk egy dollárért. Kvázi hivatalos fizetőeszköz. 

Rántott banán. Tuti recept, otthon is megcsináljuk majd!

Természet, környezet
Kambodzsa nagyrészt egy füves szavanna. Ami azt illeti elég uncsi. Ezt délen a tengerpart, nyugaton pedig a dzsungel és a hegyek-dombok törik meg. Laosz ebből a szempontból sokkal szebb és változatosabb ország. De mi ezt nem tudjuk negatív kritikának felróni. Az építészete egyedi a környéken, illetve csak azért nem az, mert Laoszban (itt kevesebb) és Thaiföldön is sok a khmer építészeti emlék, templom. Tudjátok az ősi khmer birodalom. Ha ránézünk egy templomra, már a kaput látva tudjuk, hogy az khmer. Annyira tipikusak a jellemzői. Mi leginkább a vidéki építészetet láttuk, ami nem sokban különbözik a Laoszitól. Jobbára fa és bambusz kunyhók, pléh tetővel. A nagyvárosokban érezhető a hajdan volt francia jelenlét. Az Angkor ősi városa egy roppantul lenyűgöző hely. Itt elolvashatjátok, ha kimaradt volna.

Kambodzsa meghatározó tájképe.

Összességében
Azt mondják az a legjobb buli, amire nem készülünk. Nekünk ez így volt Kambodzsával, amennyire nem vártuk, akkorát ütött. Nagyon megkedveltük, mind a történelme és kultúrája, mind pedig a lakosai miatt. Egészen a szívünkhöz nőtt ez a kis ország. Nem egy turistáktól hemzsegő hely, ha nem számoljuk Siem Reapet és Phnom Penht. Minden megvan benne, ami egy remek nyaraláshoz kell, érdekes, színes, egzotikus, olcsó. Van benne bőven felfedezni való. Azoknak is akiknek unalmas vagy nagyon komfort zóna már Thaiföld, bátran ajánljuk. Azonban ne számítsunk olyan szintű szolgáltatásokra és infrastruktúrára mint Thaiföldön. De pont ez benne az izgalmas!

Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, vagy inkább utcai kulináris élvezetekbe, a megfelelő oltásokról érdeklődjünk a Nemzetközi Oltóközpontban.