Szerző: Balázs

Eljött az idő, amikor már érdemben meg tudok írni egy tartóstesztet a kerékpárjainkról. 8 hónapja vagyunk úton, és 9500 kilométert tettünk bele a bringákba ez idő alatt. Hajtottuk őket minden időjárási körülmény között. Hóviharban és mínuszban, 45 fokban a sivatagon át, napokig tartó szakadó esőben. Azt mondhatjuk, hogy majd minden terepen megfordultunk már a kerékpárjainkkal. Sokszor hosszú kilométereken keresztül nagyon rossz minőségű utakon, ami a lelkünket is kirázta, de a bringákban nem tett semmi kárt.
De mit is lehet írni egy túrakerékpárról, aminek az a dolga, hogy szépen guruljon előre és ne szakadjon össze a gyakran túlpakolt csomagtartók súlya alatt? Hadd idézem Andrást, a vázak készítőjét: "Egy túrakerékpár akkor jó, ha nincs róla mit mondani."
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet.

Na jó, mégis megpróbálom összefoglalni, hogyan is vizsgáztak a Hunor bringák, ezen a nem mindennapi teszten. A pontos alkatrészt listát itt találod, kevés változás van benne, de ezt feltűntetem majd.
Alkatrészenként leírom a teljesen őszinte véleményemet, így korrekt.

Váz:
András vázai úgy tűnik tényleg az örökkévalóságnak készülnek. Hajlékonyak a vázak ezt lehet érezni, ha az ember egy nagyobb gödörbe hajt, vagy rázós úton teker. Biztos sokan ültek már acélvázas bringán és tudják milyen érzés, de aki nem az se úgy képzelje el, hogy egy gumibiciklin ül, ami nyeklik-nyaklik, hanem amolyan picit hullámzó érzés. Elég jó csőszetteket válogatott nekünk és nincs semmi panasz, se horpadás, se repedés, se rozsda (annak ellenére, hogy pár helyen már lepattogott a festék). A vázakon a hozzáértő szemek látják a "nem tucat áru" feliratú láthatatlan matricát és csodálatukat nem győzik kifejezni, András keze munkáját dicsérve.

Letisztult forma, ami a funkcióra koncetrál, semmi flanc. De aki közelmegy, mégis észreveheti az apró szépségeket a vázon.

Váz festés:
Sajnos nem volt időnk (András sokáig elég beteg volt az indulásunkat megelőzően) színtereztetni a vázakat, így "csupán" festést kaptak, ami nem olyan strapabíró réteg. Ehhez jön hozzá, hogy a bringa néha felborul, nekiütődik valaminek, platóra kerül a jakok közé (nem viccelek, volt ilyen) és itt-ott sérül a festés. Hogy a vázaknak további baja ne legyen, egy kisboltban vettem átlátszó körömlakkot és átkentem a lenyúzott részeket. Korrodálódni nem tud, és eddig elég jól tart a lakk.

Váz kialakítás:
Volt néhány apróbb összeszerelési problémám, mielőtt elindultunk. Pl. a sárvédő pálca vastag vége nem fért oda az első csomagtartótól, és kellett egy távtartó, meg hasonlók, de ezek mind megoldódtak. Ami ennél kellemetlenebb, hogy a Rohloff agyváltó bowdenházai felfelé lettek elvezetve és a hátsó csomagtartó és sárvédő felszerelése után, most nem tudjuk anélkül kiszedni a kereket, hogy ne kelljen kivenni a sárvédőt és csomagtartót tartó csavarokat, így utat engedve a Rohloff agyváltó bowden dobozának (technokraták kövezzenek meg, nem tudom mi a hivatalos neve). Ez most már rutin és nem egy nagy flanc, kb. 3 perccel hosszabb emiatt a defektszerelés, ami lássuk be egy másfél - két éves túrán nem számottevő. Viszont ha hazamegyünk tudom, hogy András meg fogja tudni oldani, hogy a bowdenházak a láncvilla alatt fussanak és egy mozdulattal oldható majd a kerék. Ami előnye a hátránynak, hogy nincs az a tolvaj aki rájön, hogy miként origamizza ki a hátsó kerekünket a vázból, így kvázi lopásbiztos. A geometria jó, a kormánymagasságon kellett állítani csupán, meg persze játszani az ülésbeállítással.

És akkor most jöjjenek az alkatrészek, nagyobb csoportokra bontva:

Kerék:
Agydinamó: Az enyém prímán működik, Enié valamiért megszűnt áramot leadni. Nem egy könnyen szervizelhető alkatrész, és mivel csak a világítás működik róla, azt könnyű más lámpával pótolni. Bosszantó, de agynak még agy, használjuk míg szét nem esik.

Küllő és felni: András fűzte a kerekeket és az, hogy egy szál küllőnk sem tört ki eddig (lekopogom gyorsan), azt bizonyítja, hogy a kerékfűzést sem ma kezdte. A felni is nagyon jól bírja, 4500 km után Biskekben kellett egy picit centrírozni rajtuk, majd Bankokban újra megnézetjük a biztonság kedvéért, a kopás is minimálisnak tűnik.

Külső és belső gumi: A belső néha kilyukadt és cserélni is kellett, itt Ázsiában nincs nagy választék, ha szerencsénk van, a szükséges méretből akad legalább egy a boltban. A kopást nagyon jól bírja a Mondial külső, de a defekttűrő képességétől nem vagyok elájulva, többet (vagyis ez esetben kevesebbet) vártam tőle. Viszont nagyon jól tapad vizes úton is, mégis kicsi a gördülési ellenállása. 

Aki döcögős terepre készül, annak érdemes ballonosabb gumit választani. A miénk Schwalbe Marathon Mondial 26x2.0.

Hajtás:
Lánc: Nekem cserélve volt egyszer, túlhúztam az excenterrel és szétnyílt egy szem.

Lánctányér : Nem látszik rajta, hogy használtuk, acél...

Monoblokk: Gond nélkül működik.

Hajtókar: Áá, ezt senki el nem pusztítja.

Pedál: Most is szépen forog, nem kotyog.

Pedálszíj: Tamásék munkája előtt le a kalappal, brutál erősek a szíjak és alig koptak.

Rohloff hátsó fogaskerék: lassan meg kell fordítani és akkor mehet még ugyanennyit

Váltás:
A váltó teszi a dolgát, most is pont ugyan olyan pontos, mint az első váltásokkor. Nagyon gyorsan meg lehet szokni a váltással járó kényelmet (hogy egy helyben állva is válthatunk például) és a markolatváltót. Eniéhez olajcserén kívül nem kellett nyúlni. Az enyém Bulgáriában eleresztette az olajat. Az OEM plate (3. oldal 2-3 ábra) csavarjait nem húztuk meg eléggé és kipotyogott 2, így már elég rés volt, hogy elfollyon az olaj. Teljesen őszintén mondom, hogy semmit nem vettem észre a működésében. Az új csavarokat és az olajat csak 3500mk-rel később tettem bele. Úgy van kitalálva a váltó, hogy ha minden olaj kifolyik valami hiba okán, akkor is marad benne annyi tartalék, hogy egy évig gond nélkül használhatjuk a váltót. Most valami miatt megint engedi az olajat, de úgy tűnik ezúttal más a lehet a gond. Én szimering gyűrű hibára gyanakszom. A működésben most sem veszek észre semmi változást. Nem aggódom, a cég híres a korrekt ügyintézéséről és mivel hibátlanul működik nagy baj csak nincs vele. Váltó bowdent sem kellett még cserélnünk.

A gépház. Rohloff 500/14, az agyváltó.

Fékek:
Az Avid gyári fékbetétje 6000 km-t bírt ki, engem meggyőzött. Most egy BBB van benne, meglátjuk meddig harap. A fék könnyen és jól állítható, finomhangolható. Erős, kellő fékerőt biztosít és még egyszer sem hevült túl, fogyott el a fékerő, pedig így megrakott bringástól olyan 140 kg körül vagyok, és vannak erre nagyobbacska lejtők szép szerivel. A hátsó fékem fékkarja egyszer csúnyán elgörbült egy rázós úton, mikor 3 bringa súlyát kellett megtartania egy Kamaz platón Türkmenisztánban. Elsőre megijedtem, aztán egy hirtelen mozdulattal visszahajlítottam eredeti pozíciójába, azóta is tökéletes. Bowdent egyszer cseréltünk Eninek, mert kirojtozódott a vége.

Nem törött el se nyeregcső, se kormány, se stucni. A kormánycsapágy is jól bírja, pedig kapja az ívet rendesen. A markolat kényelmes, hosszabb távon sem fárad el nagyon a kezünk.

Nyereg: A nyergeket, amikkel indultunk sajnos le kellett cserélnünk, mert nagyon kényelmetlenek voltak. Helyettük Brooks B17 Imperial nyergek kerültek föl és határozottan jobb a helyzet.

Néha a kerékpárok egyéb funkciót is ellátnak. Bocs András! A képen már a Brooks nyergek láthatók.

Csomagtartók: Bár néha szegényeknek a gyári, megadott súlykorlátnál nagyobbat kell megtartaniuk, semmi bajuk, a kopáson és rozsdafoltokon kívül. Tényleg bírják a strapát.

Lámpák: Hol égnek, hol nem. A vezetékelést nekem kellett megoldani, és néha szakad a kábel, akkor jön a patchwork. Talán egy picit vehettünk volna erősebb fényű lámpát, de ez is megteszi. Víz, eső nem gond.

Az egyedi kitámasztó nem szériatartozék.

Kulacstartó, egyéb: A Topeak Xl kulacstartója nem rossz, de a gumi, ami helyén tartja az üveget, elég hamar elszakadt. Ezt belső gumiból vágott csíkkal pótoltam, ez nem szakad el olyan gyorsan. A Topeak gumi leszedője viszont nagyon tartós és erős darab, ajánlom mindenkinek! Ugyan ez vonatkozik a pumpára is, amit érdemes táskában tartani, hogy ne menjen tele porral és ne száradjon szét. 
A Bagabootól kapott szerszámos táskák is nagyon jó szolgálatot tesznek, soha nincs kupi a bringás táskában, mindent rögtön megtalálunk.

Egy jó túrabringának az a dolga, hogy mindent kibírjon és végigvigyen minket az úton, amin elindultunk.

Összegzés:
Nagyon meg vagyunk elégedve és szeretjük a kerékpárjainkat. Nem adnánk őket Darius összes kincséért sem. Kicsit megkoptak, lejött már itt-ott a festék, végre kezdenek úgy kinézni, mint egy igazi világjáró bringa. Jól átgondolt forma és geometria, kiválóan összeválogatott alkatrészek jellemzik őket. Masszív, tartós darab mindkettő, a súly előtt a strapabíróságot tartottuk szem előtt. És milyen jól tettük! Ha mondjuk Türkmenisztánban a 45 fokos hőségben a sivatag közepén, ahol semmi árnyék nincs, neki kell állnom kereket fűzni, mert kitörtek a küllők... most nem ugyanaz az ember állna előttetek. Eni bringája Kirgizisztánban, fent a hegyekben a nagy szélben felborult és elkezdett lebukfencezni egy elég meredek lejtőn, rajta az összes cuccal, a 3. vagy 4. szaltó után sikerült elkapnunk. Semmi baja nem lett.
Gyakorlatilag néhány defekt szerelésen túl, egy lánc cserét (az én hibám) és némi fékállítást kellett foganatosítani az eddig megtett 9500 km alatt. Semmi komoly. Elég jó!

Ha bármilyen kérdésed van, írdd meg kommentben. Köszönöm előre is!

Egy kis kiegészítés. Az ember egy hosszú (vagy akár már egy rövidebb alatt is, egyéne válogatja) út alatt egy csomó mindent megtanul ügyesen helyettesíteni. Amit érdemes magunknál tartani: gyorskötöző, drót (az út szélén találni jónéhány folyómétert), szigetelőszalag (a legjobb a duct tape), pár pótcsavar (mer tuti elhagyunk párat a zötykölődésben), egy pici fogót (túl a szükséges kerékpáros szerszámokon). Útközben rájövünk, hogy mit mivel lehet helyettesíteni. Így lehet pet palackból sárvédőt készíteni, a már nem használható gumibelsőből pedig gumipók reinkarnáció, netán kulacstartó kiegészítő, vagy kormánybandázs válhat. A fékbóvdenből és drótból életmentő benzinfőző alkatrész. Higgyétek el mindenkiben van egy Macgyver, csak szabadjára kell engedni.

A negyedik kulacstartó a felsőcső alatt, már egyéni fejlesztés következménye.

Eltörött első sárvédő tartó. Kézműves különdíjat nem adnék magamnak, de működni működik. 

További tesztjeink.

Horváth András, a Hunor kézműves kerékpárok készítőjének oldala.

Tudj meg többet a Rohloff agyváltóról, és Pétertől pedig érdeklődhetsz a piszkos anyagiakról. 

További képek a bringákról.

Utazni sokféle képen lehet. Inkább az a kérdés, hogy mi a célja az utazásnak? Eljutni pusztán A-ból B-be, minél gyorsabban és kényelmesebben, legkevesebb fáradtsággal vagy az utazás célja maga az úton levés? Gondolom sejtitek, mi a mi válaszunk erre a kérdésre. Naná, hogy az utazásért magáért megyünk, a kalandért, a kiszámíthatatlanért, a tapasztalatért, próbára tenni önmagunkat! Nos, ez egy kupéból valószínűleg nem követelne ugyan annyi áldozatot, legfeljebb olyan problémákkal találnánk szembe magunkat, mint: várni kell a wc-re, várni kell egy szemből jövő vonatra, hogy elindulhassunk végre, várni kell a teára, várni kell a vámra, várni kell az átszállásra. Nem leszólni akarjuk azokat, akik busszal, vonattal, terepjáróval vágnak neki a világnak, csak mi hiszünk abban, hogy a kerékpárral való utazás lehet a legjobb módja a világjárásnak, a felfedezésnek.  A szabadságot keressük, a kötetlenséget, épp ezért nincs szükségünk menetrendekre és zsúfolt, zajos buszokra, tülekedésre és koszos vonatokra, ami amúgy is túl gyors, hogy igazán észrevegyük a táj szépségeit, és különben sem biztos, hogy arra megy, amerre mi menni szeretnénk.

A bringa az más. A bringa a totál szabadság! Elég gyors, hogy nagyobb táv megtételére is képesek legyünk egy nap (akár 100-120km-t), de elég lassú, hogy a táj részévé válhassunk, hogy igazán a természetben legyünk, ne egy füstöt okádó bádogdobozból bámuljunk kifelé. Bármikor megállhatunk körülnézni valahol, vagy pihenni. Arra megyünk, amerre csak akarunk, nincs kötöttség, még betonozott útra sincs szükségünk. Egy kerékpár nyergében a miénk a döntés, mikor?, merre?, meddig? Nem beszélve arról, hogy a „megtett út” az tényleg meg lett téve, verítékkel, izommunkával, minden kilométerért, igazán úgy érezhetjük, megdolgoztunk a látottakért. Biztosan sokan tudjátok, milyen más megérkezni este mondjuk egy menedékházba vagy kempingbe, egy kiadós gyaloglás, tekerés után. Másként értékeli az ember a dolgokat, más íze van az ételnek (mondják is rá, hogy na, „Ez most vérré válik bennem.”), másként esik egy zuhany és más érzés bebújni a hálózsákba, sokkal, de sokkal jobb.
A kerékpárra felmálházhatjuk az egész életünket, elbírja mindazt a cuccot, amire szükségünk lesz az elkövetkező pár évben. Nyilván kompromisszumot kell kötni sok mindenben, mert hát elég gerilla grill lenne bambuszrügyes csirkét készíteni vas wokban a kínai nagy fal szomszédságában, de azt hiszem a kulinaritás ehhez hasonló élvezetét ezúttal mellőzni fogjuk, vagy egy kis alumínium serpenyőt használunk. Látjátok nem is kell mindenről lemondani. Ami kilyukad, megfoltozzuk,elromlik, hát megjavítjuk, ha nagy a baj előkerül a duct tape és a drót, ha még nagyobb, keresünk egy szakit. Ha szükséges fel tudjuk tenni a bringákat buszra, vonatra, hajóra, kenura, tutajra, jakok hátára és még sorolhatnám. Persze a tervünk az, hogy minél kevesebb motorizált segítséget vegyünk igénybe, de természetesen úszni nem fogunk a hátunkra kötött bringákkal.

Megismerni egy kultúrát, az embereket, ahhoz köztük kell járni, közel lenni hozzájuk. A hotelből ki sem lépve, vagy csak kizárólag a turisták számára kreált „skanzenban” nem fogunk mást látni, mint más nemzetiségű pincéreket, eladókat, recepciósokat. A bringával eljuthatunk bármely vidékre, oda is ahova nem megy busz, és sokszor talán csak kézzel-lábbal megértetve magunkat, de elbeszélgethetünk az emberekkel. Egy felmálházott utazó mindig kivált néhány kérdést a helyiekből.
Persze a kerékpárral való utazás időigényes kaland, de pont ez a jó benne, hogy Te szabod meg a tempót! Mi mindenkit arra bíztatunk, hogy próbálja ki, higgyétek el, megéri!