Szerző: Eni Amikor Mashhadban kezünkbe vettük az 5 napos türkmén tranzit vízumainkat, tudtuk, hogy nem lesz egy tűzoltó majális keresztül tekerni az ország legkeskenyebb szakaszát. Sokat olvastunk, tájékozódtunk arról, hogy milyen viszonyokra számítsunk ezen a híres-hírhedt 460 kilométeren, ettől függetlenül sok meglepetésben volt részünk.Június 5-én a saraksh-i Vörös Keresztnél ébredtünk, gyors reggeli után szinte repültünk a néhány kilométerre lévő határátkelőig.…

Szerző: Balázs Teheránban összesen két hetet töltöttünk. A barátaink, akiket előző évben ismertünk meg a Warmshowersen keresztül, örömmel marasztaltak volna minket még egy hétre, de az Üzbég vízum megléte miatt mennünk kellett. Nem utaztunk annyit Iránban, amennyit terveztünk, de a kínai vízum intézése sok időt vett igénybe. Eredetileg csak a türkmén vízumot szerettük volna elintézni Teheránban, azonban hál’ Isten végre…

Szerző: Balázs Törökország nem egyenlő az olcsó farmerokkal, arany ékszerekkel és a Nagy Bazárral. Ez a kicsit európai, nagyobbrészt ázsiai ország sokkal többet tartogat ennél. Bővelkedik látnivalókban, kulturális örökségekben és mind emellé olyan kulturális sokkot kínál, amit Európa nem tud nyújtani. Ez nem jelent feltétlen rossz szájízzel való távozást az országból, minden csak felfogás és hozzáállás kérdése. Sok mindent kell…

Szerző: Balázs Még most, a bejegyzés elején szeretnék elnézést kérni a sok képért, de nem bírtam magammal.Már Törökországban is tapasztaltuk, hogy a távolsági buszok eltérnek az Európában megszokottaktól. Az ülések nagyobbak, több hely jut a lábaknak is és képernyő van minden háttámlába szerelve, pont, mint a repülőgépeken. Ha a török buszok plusz egy csillagot kapnak, akkor az irániak legalább még…

Szerző: Eni Múlt nyáron regisztráltunk a „biciklisek coachsurfing”-jére, vagyis a Warmshowers-re. Így ismertük meg Minát és férjét, Habibot. A teheráni házaspár nagy bicajos, megjárták Afrikát és Ázsia egy részét, tavaly európai körúton voltak 3 hónapot. Budapesten 5 napot töltöttünk együtt, jó barátságba kerültünk velük. A világra és az emberekre nyitott, barátságos, végtelenül szerény és nagyon jó humorral megáldott emberek. Az…

Szerző: Balázs A Kapiköynél történt iráni határátkeléssel 3 órát vesztettünk az életünkből. Az ügyintézés másfél órát vett igénybe, és az időeltolódás is ugyan ennyi volt. Így hát mire újra nyeregbe pattanhattunk volt már vagy három, fél négy. Gurultunk lefelé és megint más volt minden, mint eddig megszoktuk. Más autók, más rendszámok, minden fárszi (perzsa) nyelven írva és Khomeni Ajatollah portréja…

Szerző: Eni Meglehetősen nyúzottak voltunk a több, mint 23 órás vonatozás után. Zsebpénzbarát ülőhelyekre szólt a jegyünk a Kayseri-Tatvan „gyorson”. Ugyan egyszer-egyszer hosszabb-rövidebb időre sikerült valami teljesen érdekes pózban bóbiskolni kicsit, de ez korántsem bírt ránckisimító hatással…A kelet-törökországi Tatvan városába délután 5 körül értünk. Az állomáson egy sereg gyerekbe botlottunk, megvolt a lelkes „Hellúú! Hellúú turiszt!” pacsi-kézfogás, majd indultunk tovább.…

Szerző: Balázs Kicsit eltűntünk az éterből, sokáig olyan helyen voltunk, ahol nem találtunk internetet, aztán pedig beléptünk Iránba. Itt korlátozva van az internethasználat és a facebook is a tiltott tartalmak közé tartozik, amit egy program segítségével tudunk majd használni. Bocsánat, hogy sokáig nem töltöttünk fel tartalmat a honlapra, reméljük ez a kis írás kárpótol Benneteket! A 10 órás buszút este…

Szerző: BalázsNehezen született meg ez a bejegyzés. Ennek talán az lehet az oka, hogy nagyon kevés időt töltöttünk az országban, másrészt pedig kevés volt a találkozás. Az ismerőseink akiknél Szófiában pecóztunk, elfoglaltak voltak, dolgoztak, keveset tudtunk beszélgetni, és az ezt követő út sem volt tele találkozásokkal. Lássuk tehát, miként éreztünk magukat Bulgáriában. Első benyomásokAz országba lépve nem láttunk túl nagy…

Szerző: Eni Nagyot tekertünk Edirnétől Silivri irányába, majd egy tengerparti városkában kötöttünk ki. Késő este érkeztünk meg Gümüsyaka-ba, a tengerparton szerettünk volna sátrazni, de nagyon beépített strandot találtunk csak. Éppen filóztunk, hogy hogyan tovább, amikor egy étteremből kiszólt egy középkorú úr, hogy menjünk be és igyunk egy teát. Nagyon megörültünk a meghívásnak, beültünk, (német) szó szót követett, nagyon szimpatikusak lehettünk…