• Enigyerekekkel
  • JakokHazafele
  • ImaMalom
  • EniJunnan
  • Laoszikolykok
2015. április 25., szombat 15:47

Bulgária szubjektív

Szerző: Balázs

Nehezen született meg ez a bejegyzés. Ennek talán az lehet az oka, hogy nagyon kevés időt töltöttünk az országban, másrészt pedig kevés volt a találkozás. Az ismerőseink akiknél Szófiában pecóztunk, elfoglaltak voltak, dolgoztak, keveset tudtunk beszélgetni, és az ezt követő út sem volt tele találkozásokkal. Lássuk tehát, miként éreztünk magukat Bulgáriában.

Első benyomások
Az országba lépve nem láttunk túl nagy különbséget Szerbiához képest, ami a tisztaságot illeti. Talán egy hangyányival tisztább, de erre nem mernénk megesküdni. A határ után minden esetre, szemétszőnyeg van az út mellett, mindkét oldalon. Azt gondoltuk sok kóbor kutyával lesz dolgunk, de ebben a tekintetben meg kell, hogy mondjuk, pozitív irányba fejlődött az ország (2005 őszi szemeszterét a Szófiai Egyetemen töltöttem Erasmus ösztöndíjjal, így volt mihez hasonlítani).

Közlekedés
Az utak némelyike katasztrofális állapotban van. A 8-as főút Szófia és Plovdiv között egy szakaszon járhatatlan, kerékpárral is rendesen megszenvedtünk vele. Az autópálya viszont jónak tűnt, legalább is azon a 40km-es szakaszon, amíg mi mentünk rajta (de ezt el nem mondjátok senkinek).

nyolcas

A bolgárok vezetési stílusa… nehéz lenne definiálni, de mondjuk úgy, hogy inkább gyorsan és sportosan-határozottan, mintsem, hogy tötyögősen vezetnének. Ha nem akarunk ilyen szofisztikáltak lenni, akkor úgy is mondhatjuk, hogy mennek, mint a barom. A preferált előzési szituációk: kanyarban, dombon fölfelé kanyarban, záróvonalon, balra kanyarodó sávban lehagyni az egyenesen haladót, és még sorolhatnánk. A legfinomabb szituáció, amikor a 2 sávos úton négyen voltunk egymás mellett. Én a bringával, engem előzött egy autó, azt előzte egy határozottabb sofőr és szemből szabályosan közlekedett egy harmadik autós. Igaz, hogy széles út volt, na de akkor is. Az autók is tükrözik Bulgária jelenlegi társadalmi helyzetét, kicsi a középosztály. 60/30/10 százalékban oszlik el a gépjárműpark: 60% a több tízmilliót érő, 30% a nyugatról behozott lestrapált, és 10% a pár éves átlagos. Erős a gyanúnk, hogy az említett vezetési morálnak köze van ahhoz, hogy rengeteg összetört luxusautót láttunk az utak melletti roncs-, és használtautó kereskedésekben (mert hát sosem lehet ugye tudni, mi tetszik meg a vevőnek). A körforgalmat használják, bár nem értik pontosan mire való, és miként kellene benne közlekedni be-, és kifelé menet.

Vásárlás, árak, ételek
Bulgária észrevehetően olcsóbb, mint Magyarország, olyan harminc százalékkal. A boltokban minden van, nagy a választék hazai és külföldi termékekből egyaránt. Finomak a söreik (az alkohol úgy alapvetően olcsó), borban is egyre jobbak, a sajtjaik is jók, itt is mindenhol kapható az ayran (nagyon híg joghurtos ital). Mindenképp kóstoljuk meg a „bánicákat” (rétesszerű leves tészta töltelékkel), „szirenével” (fehérsajt), almával, spenóttal töltve is kiváló, és egy jó nagydarab 1 leva (kb. 150 Ft) körül van. Minden sarkon találunk egy kis bánicás bódét. Egyik este nagyon kirúgtunk a hámból és elmentünk egy étterembe. A bolgár konyha nagyon jó, finomak az ételeik és fantáziadúsak. Sok zöldséget használnak, a húsokat is jól készítik el, grillen különösen. Ha salátát rendelünk, ne lepődjünk meg, ha elénk raknak egy kazallal, náluk nem 5 karika paradicsom úszik a salátalében, mint odahaza. 300-400 grammnál kezdődnek, de simán lehet találni az étlapon 800 grammos salátát is, mindezt jó áron. Egy szófiai, autentikus bolgár étteremben nem fillérekbe kerül enni, cserébe viszont láthatjuk, ahogy a pincérek körtáncot járnak a vendégekkel, mindezt a hivatásos szórakoztató személyzet közreműködésével. Mi láttuk, egyszer pont elég volt.

Az emberek
Már az elején is írtuk, hogy kevés a tapasztalat (ez alkalommal), de hát mit van mit tenni, ezek alapján kell értékelni. Azt kell, hogy mondjam, a bolgár nem egy udvarias nép, nem igazán előzékenyek és ne nagyon várja azt senki, hogy előre engedjék az ajtóban. A kivétel szerintem nem erősíti a szabályt (ezt nem tudom ki találta ki, de semmi értelme, hogy egy kivétel erősít egy szabályt?), de találni köztük, nagy általánosságban viszont mi így tapasztaltuk. Angolul nem nagyon beszélnek, többnyire a fiatalok leginkább a nagyvárosokban.

videkihaz

Városok és a természet, építkezés
Szófia nagyon szép helyen van, a Vitosha-hegy lábánál fekszik. Van néhány szép épülete és része, de a város összességében nem szép. A legtöbb kisváros nagyon szoci, nyomasztó és szürke. A falvak a főutak mentén nagyon egységes képet mutatnak, ugyan olyan házak, amiket nem vakolnak be, csak egy-egy részét, pl. a teraszt (valószínűsíthető, ennek pénzhiány az oka). Ez általában az emeleten, vagy inkább magasföldszintnek mondanám, helyezkedik el, a házak legtöbbször kocka alakúak. Plovdiv gyönyörű város, már ami az óváros részét illeti, ha Bulgáriában járunk és tehetjük, semmiképp se hagyjuk ki! A tengerparton nem jártunk, de tudjuk, hogy vannak klassz helyek, és a hegyek szerelmesei is találnak bőven maguknak való terepet. Nagyon szeretik viszont a régi, kiszuperált vadászgépeket oszlopokra biggyeszteni, ki érti ezt?

szepplovdiv

Összességében

Bulgária izgalmas ország, sok meglepetést és újdonságot tartogat az odalátogatóknak. Nagy városnézést ne várjunk, kivételt Plovdiv és talán Veliko Tyrnovo, valamint Neszebar képez. A tengerpart átlagos, a hegyek viszont vadregényesek, több napos-hetes túrákhoz kiválóak, és akit érdekelnek a kolostorok nem fognak csalódni az országban. Kerékpártúrázni az említett vezetési morál miatt talán nem a legideálisabb, de ez ne riasszon el senkit, nem életveszélyes a helyzet.

Ha Bulgáriában járunk, ne hagyjuk ki: 

- Rilai Kolostor
- Bánica
- Plovdiv
- Megkóstolni a helyi konyhát
- Sveta Nedelja templom és Alekszander Nevszkij székesegyház Szófiában
- Buzludzha-hegyen lévő posztkommunista "pártakármi"

Cirill betűs ábécé olvasása erősen ajánlott, veszettség elleni vakcina azonban (kóbor kutyák) nem szükséges egy aranyparti nyaraláshoz.

Képek

Kategória: Hírek
2015. április 05., vasárnap 17:40

Szerbia szubjektív

Szerző: Balázs

Úgy döntöttünk Enivel, hogy minden országról készítünk egy, a benyomásainkat tartalmazó szubjektív írást. Igyekszünk senkit nem megbántani a véleményünkkel, ezért kérjük, senki ne vegye készpénznek, még egyszer, ezek szubjektív írások lesznek. Pusztán szeretnénk leírni, mit láttunk, mit tapasztaltunk és milyen érzéseink voltak az adott országban jártában-keltében. Vagy inkább jártában-gurultában. Az első ország utunk során, így a listánkon is; Szerbia.


Olvasás mellé frissen sült Plejskavicát ajánlunk egy üveg Zajecharskoval, és Shantel Disko Partizani c. számát.

Szerbiáról valószínűleg a legtöbb embernek a Macska-jaj című film ugrik be, Emir Kusturica (ejtsd Kuszturica, nem Kusturica) rendezésében. Bizonyára sok minden változott Szerbiában a film készítése óta, ami nyilván sok helyen túlzó és tipizál. Több helyen azonban nem kellett megerőltetni a képzelőerőnket, hogy elhiggyük, a filmben járunk. Déli szomszédunk sokban különbözik az északi szomszédjainktól, ahogy mondani szokták sokan: „Hát fiam, ez bizony már a Balkán…”, és ez egyáltalán nem baj. Legtöbben persze a mentalitásra, és nem a földrajzi elhelyezkedésre gondolnak. Szerbia nem uniós ország még, és a beszélgetésekből az derül ki, hogy megoszlóak a vélemények, mennyiben lenne jó az országnak egy uniós csatlakozás. Ne felejtsük el, hogy nem olyan rég, még a nyugat Szerbiát bombázta, most pedig szövetségre hívja. Ezen a gondolaton, amit egy szerbtől hallottunk egy beszélgetés során, mi is hosszan elgondolkodtunk.

Az első benyomás
Két dolog van, ami elsőre szemet szúr az embernek Szerbiában, pár kilométer megtétele után: a cirill betűs kiírások, helységnevek, illetve a rettentő mennyiségű szemét. Míg ez előbbit kisdedi érdeklődéssel szemlélgetjük, az idősebb korosztály pedig próbára téve megkopott orosz tudását silabizálja; „Hogy akkor, hogy is van a p az r, a fordított n az i?” Vagy esetleg szimbólumokat társít a betűkhöz, például a cirill d olyan, mint egy állványon álló tv, a f betű pedig „fütyibetű”.
Sajnos az utóbbi szemet szúró állapothoz nem tudtunk semmilyen pozitív érzést társítani. Biztos vannak, akik úgy gondolják, hogy akkor itt szabadon lehet szemetelni, kérjük, ők most hagyják abba az olvasást. A városok határa talán a legelkeserítőbb. Szeméthegyek mindenfele, körülötte pedig guberáló emberek, kóbor kutyák és gyomorforgató szagok keringenek. Mindenfelé nejlonzacskók, pet palackok és minden elképzelhető más szemét. A bokrokon, fákon, mint fehér zászló virít a sok libegő szatyor. Olyan gyönyörű ez az ország, fantasztikus természeti látnivalókkal, mégis talán hihetetlen, de nem jártunk olyan helyen (pedig eldugott kis hegyi falvakon is átkerekeztünk), ahol ne lett volna szemét az utak mellett, a patakokban. És nem néhány elhajított csokis papírról beszélünk. Szinte minden faluban láttunk rácsos konténert ahol a pet palackokat gyűjtötték, és használva is voltak a látottak szerint, illetve kommunális hulladék tárolására alkalmas, nálunk is használt ezüstszínű, kerekes konténereket. Akkor vajon miért? A saját közvetlen környezetüket csúfítják el és teszik tönkre az emberek. Rengeteg az elütött kutya, meg egyéb állat, amit úgy tűnik senki nem „takarít” el az utak mellől. Ez kocsiból nem annyira elkeserítő látvány talán, de kerékpárról, képzelhetitek. Sajnos itt is dívik, a mindenhez nejlonzacskót adunk divat. Nekünk arra jó egyedül, hogy a szemetünket azokba gyűjtjük, és mikor beérünk egy lakott településre, kidobjuk.

szemet

Természet, építkezés
Mint már írtuk Szerbia gyönyörű ország, csak az elszórt kefires dobozok mögé kell nézni. Megvan mindene, ami szerintünk egy országot izgalmassá tehet. Magas hegyek, nemzeti parkok, száz, meg száz kolostor, rengeteg folyó és hegyi patakok, a Duna 450km-en keresztül metszi ketté az országot. Szerbia és Románia között található a folyó egyik legizgalmasabb szakasza, a Vaskapu-szoros. Nagyon változatos a domborzat. A Vajdaság leginkább alföld, aztán egyre inkább a dombok és hegyek veszik át a terepet, ahogy délre haladunk. Belgrád szép város, és pezseg az élettől. Minket mégis a kis eldugott hegyi falvak érdekeltek a legjobban. Apró favak a völgyekben, szénégetők szagát érezni mindenfelé. Vajdaságban az építkezés sokban hasonlít a Szeged környéki és úgy általában a magyar falusi építkezéshez. Ahogy haladunk délre egyre változik a kép. Úgy tűnik, van valami megalománia, ami napjaink szerb építkezését illeti. Kettő, de inkább 3 szintes házakat húznak fel. Sok még be sincs fejezve, vagy lakatlanul áll. A pénz fogyhatott el, vagy netán tán külföldön ragadt az illető? Csak találgattunk. Elmondhatjuk, hogy a szerbek is szeretik a giccset. Ami nagyon megy: terasz minden mennyiségben, boltív, görög oszlopok, stukkók, porcelán állatok az udvarra illetve a lépcsőkre. A hirtelen színeket, erőst előnyben részesítik. Úgy, mint hirtelen piros, kék, zöld, pink és a lila minden árnyalata (gondolom a hölgy olvasók most kapásból mondanának vagy ötöt, magenta és társai).

megalomania

A hagyományos építkezésnél is megfigyelhető, hogy általában két szintesek a házak és a lépcső kívül van. A melléképületek is legtöbbször emeletesek, felül tartják a szalmát/szénát, alul minden bizonnyal a kisebb mezőgazdasági gépeket, de erre nem vennénk mérget. Az udvarok hol rendezettebbek, hol pedig az ócskások, esetleg egy agilisabb vasgyűjtő álmát testesítik meg, roncsok, mosógép, közte legelő állatok, teljesen udvar függő. Nagyon sok helyen művelnek még földet, tartanak állatokat.

taj2

Közlekedés
Itt az idő még lassan telik. Van Szerbiának egy retró hangulata, régi autók, teherautók, lepukkant buszok (is) járják az utakat. Személy szerint nekem nagyon tetszett, hogy rengeteg Zastava, Yugo, kettes Golf, Renault 4-es vesz körül. Először azt hittem Fiat 500-asok rohangálnak az utakon, de aztán kiderült, hogy azok Zastava 750-esek. A legújabb Zastavák Fiat Punto mintára készülnek, a megszólalásig hasonlítanak.
Az ország úgy alapvetően kicsit rendezetlen, ami személy szerint engem nem zavar, de lehet, egy svájci idegbajt kapna. Mondok egy példát. A közlekedési táblák egy része cirill, egy része latin, egy része pedig mindkettővel van írva. Láttunk olyat, hogy a falut jelző letérő tábla az egyik irányból jövőknek cirill, a másik irányból jövőknek latin betűkkel volt írva. Mi a megoldás? Jó felől kell érkezni. Ennyi. Sokat könnyít a helyzeten, ha van a csapatban egy cirillt olvasni tudó egyén, de ne keseredjen el senki és ne tartsa vissza a szerbiai látogatástól, ha még sincs. A vezetési morál nem vészes, érdekes, hogy úgy találtuk a Vajdaságban a legtürelmetlenebbek és legagresszívebbek az emberek a volán mögött. Először idegesített minket, hogy ránk dudálnak hátulról az autósok, de aztán rájöttünk, hogy ez a „Vigyázz, jövök!” kifejezése szeretne lenni. Az összes rendőr, akivel találkoztunk jó fej volt, beszélt valamilyen idegen nyelven és elköszönésképpen vagy megveregette a vállunkat, vagy kezet fogott velünk. Az utak állapota alapvetően jó, de persze a kis hegyi utakon van kátyú bőven. Kóbor kutya van, de nem voltak különösebben agresszívek velünk. Az utak mellett az elhunytaknak nem fejfát állítanak, hanem egy síremléket. Rágravírozva nem csak az elhunyt adataival, de a képével, sőt láttunk olyat is, hogy hármas Golfnak támaszkodva ábrázoltak a fiatalembert.

Az emberek, magyarként utazni Szerbiában
Velünk nagyon kedvesek voltak az emberek. Előzékenyek, segítőkészek és figyelmesek. Semmi hátrányunk nem származott abból, hogy magyarok vagyunk. Azt mesélték, hogy Temerinben (Vajdaság) nem annyira jó a helyzet, de nem a szerbek balhéznak, hanem a betelepült albánok, nekik meg mindegy. Bárhol bátran megszólalhattunk magyarul, mindenhol kedves pillantások kísérték a beszélgetésünket. Újvidéktől délre pedig már nem is érdekel senkit, hogy magyarul beszélünk, külföldi vagy és kész. Belgrádban ketten is odaléptek (külön-külön), hogy segítsenek eligazítani minket a helyes irányba. Az angolt nem nagyon beszélik a kisebb helyeken.

Az árak, vásárlás, ízek, étkek
Szerbia talán egy leheletnyivel olcsóbb, mint Magyarország, inkább azt mondanánk, hogy van, ami olcsóbb, de nagyjából hasonlóak az árak. Itt most az étel, ital árakra gondolunk, az albérletről és rezsiről fogalmunk sincs, de ez minket az elkövetkező időszakban nem is érint, lássuk be. Mindent lehet kapni és finomak az ételeik. Jók a grillezett húsokban, a csevap és plejskavica bizonyára többeknek ismerős már, a feta jellegű sajtjaik (szír) világbajnokok és már simán kapni 600Ft/kg ártól. Jók még a lepénykenyereik is, de persze nekünk is a burek volt a sláger. Aki nem ismerné, ez egy leveles péksütemény, amit háromszög alakúra vágnak. Kicsit hasonló a mi rétesünkhöz, de sokkal kraftosabb. A hagyományos burek szírrel készül, de van húsos, sonkás, és pizzás is. Az újhullám ugye. Kávéból leginkább a török kávét isszák vidéken, mi is nagyon rákattantunk.

Összességében
Szerbia nagyon kellemes hely, még kelet, de már tart nyugat felé, hál’ isten, csak lassan. Van egy varázsa az országnak, az emberek kedvesek, nyitottak és segítőkészek. Igaz nem voltunk szerb temetésen vagy lakodalomban, sem focimeccsen, de mi nyomát sem láttuk a szerb agresszivitásnak. Azért a kint élők elmondták, hogy elég vehemens egy népség. Kellemes benyomással, és egy fél liter szerb szilvapálinkával hagytuk el az országot.

Ha Szerbiában járunk, ne hagyjuk ki:
- Plejskavica
- Burek sa sirom
- Egy ortodox templom és lehetőség szerint kolostor meglátogatása
- A Duna Golubactól délre lévő szakasza (útközben a Lepesnki Vir Múzeum)
- Belgrád és az Ada Ciganlija
- Rakija (pálinka)

Az ország hívószáma: +381, a csapvíz a legtöbb helyen gond nélkül iható.

Képek

Kategória: Hírek
2. oldal / 2