• Enigyerekekkel
  • JakokHazafele
  • ImaMalom
  • EniJunnan
  • Laoszikolykok

tamogass

Szerző: Balázs 

Kerékpáros túrázáshoz, egy vízálló, csomagtartóra rögzíthető táska a legmegfelelőbb. Abban a szerencsében volt részünk, hogy a hazai Vaude forgalmazó támogatott minket egy-egy első-hátsó táska szettel. A Vaude Aqua Front és Back szettjének tesztjét olvashatjátok ebben az írásunkban.

A táskákat párban és szólóban is megvásárolhatjuk. Áruk közelíti a konkurens márkák hasonló tudású táskáit. Lássuk, mit kínál a Vaude Auqa kerékpáros táska család. Az első táskák pontos másai a hátsóknak, csupán méretűkben és persze súlyukban van különbség. Teljesen vízállóak, nincs szükség semmilyen plusz esővédő huzat használatára. Anyaguk erős ponyva, formájuk letisztult, egyszerű, semmi fölösleges flanc, csupán a funkcióra koncentráltak és ez gy is van jól. A táskát nagyon egyszerűen tudjuk zárni és egyúttal vízhatlanná tenni. A táska száját kell betekerni és a csatok segítségével rögzíteni. Pofon egyszerű, követi a vízhatlan táskák bevett metódusát. A lezárást szolgáló csatok rá vannak hegesztve a ponyvára. Mi egy éves mindennapi használat alatt sem tudtuk kitépni őket. A táskákhoz állítható vállpántot kapunk, amit, ha nincs rá szükségünk nyugodtan le is vehetünk.

VaudeSzetpakolva

Szétpakolva. Félelmetes, hogy mennyi cucc felfér egy bringára.

Belül minden táskában találunk egy elválasztott, zipzáras rekeszt. A csomagtartóra rögzítés egy kicsit eltér a konkurens márkákétól, az alap azonban maradt; fent két csat tartja, alul pedig egy kampó fogja. A QMR rendszernek köszönhetően minden rögzítési pont könnyen és gyorsan, szerszám nélkül állítható. A felső csatokhoz 3 méretben jár az adapter, amivel 8, 10 és 13 mm átmérőjű csomagtartókon is használhatjuk a táskákat. Saját csatrendszert találtak ki a Vaudenál, ami szerintünk nem sikerült épp a legjobban. Ez az egyetlen, amibe bele tudunk kötni a táskákkal kapcsolatban. A csat maga két részből van összeillesztve, és egy szegecs tartja össze a darabokat. A mi táskáinkon, köszönhetően a rázós utaknak, rendre kicsúsztak a szegecsek, félő volt, hogy egyszer elhagyjuk őket, de egy kis kék Loctite ragasztó megoldotta a problémát. A másik gond a csattal, a zárja. Sajnos úgy tűnik a műanyag perem elkopik egy idő után és nem tartja a rugós nyelvet. És ha ez megtörténik akkor többé nem marad zárva a csat. Ha sikerülne a gyártónak ezt a gyerekbetegséget kijavítani, szuper táskákat kapnánk. Aki leginkább aszfaltos, sima utakon akarja használni őket, annak bátran ajánljuk, rázós terepen nálunk előjöttek a fent említett problémák, mások azonban gond nélkül használják a táskákat már több éve.

Jellemzők:
- Teljesen vízhatlan kivitel
- Többféle színben elérhető (piros, zöld, kék, fekete)
- Fényvisszaverő logók
- 3 különböző méretű adapter a csomagtartóhoz
- Lecsatolható vállpánt
- Belső zipzáras zsebek
- 2 x 24 literes (hátsó) és 2 x 14 literes (első) űrtartalom
- Hátsó mérete: 37 x 33 x 19 cm Súly: 2200g/pár
- Első mérete: 31 x 30 x 17 cm Súly: 1840g/pár

A táskákért köszönet a Vaude Magyarországnak!

Kategória: Teszt
2015. november 20., péntek 17:37

Hunor kerékpárok tartós tesztje

Szerző: Balázs

Eljött az idő, amikor már érdemben meg tudok írni egy tartóstesztet a kerékpárjainkról. 8 hónapja vagyunk úton, és 9500 kilométert tettünk bele a bringákba ez idő alatt. Hajtottuk őket minden időjárási körülmény között. Hóviharban és mínuszban, 45 fokban a sivatagon át, napokig tartó szakadó esőben. Azt mondhatjuk, hogy majd minden terepen megfordultunk már a kerékpárjainkkal. Sokszor hosszú kilométereken keresztül nagyon rossz minőségű utakon, ami a lelkünket is kirázta, de a bringákban nem tett semmi kárt.
De mit is lehet írni egy túrakerékpárról, aminek az a dolga, hogy szépen guruljon előre és ne szakadjon össze a gyakran túlpakolt csomagtartók súlya alatt? Hadd idézem Andrást, a vázak készítőjét: "Egy túrakerékpár akkor jó, ha nincs róla mit mondani."
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet.

Na jó, mégis megpróbálom összefoglalni, hogyan is vizsgáztak a Hunor bringák, ezen a nem mindennapi teszten. A pontos alkatrészt listát itt találod, kevés változás van benne, de ezt feltűntetem majd.
Alkatrészenként leírom a teljesen őszinte véleményemet, így korrekt.

Váz:
András vázai úgy tűnik tényleg az örökkévalóságnak készülnek. Hajlékonyak a vázak ezt lehet érezni, ha az ember egy nagyobb gödörbe hajt, vagy rázós úton teker. Biztos sokan ültek már acélvázas bringán és tudják milyen érzés, de aki nem az se úgy képzelje el, hogy egy gumibiciklin ül, ami nyeklik-nyaklik, hanem amolyan picit hullámzó érzés. Elég jó csőszetteket válogatott nekünk és nincs semmi panasz, se horpadás, se repedés, se rozsda (annak ellenére, hogy pár helyen már lepattogott a festék). A vázakon a hozzáértő szemek látják a "nem tucat áru" feliratú láthatatlan matricát és csodálatukat nem győzik kifejezni, András keze munkáját dicsérve.

tesztkirgizto

Letisztult forma, ami a funkcióra koncetrál, semmi flanc. De aki közelmegy, mégis észreveheti az apró szépségeket a vázon.

Váz festés:
Sajnos nem volt időnk (András sokáig elég beteg volt az indulásunkat megelőzően) színtereztetni a vázakat, így "csupán" festést kaptak, ami nem olyan strapabíró réteg. Ehhez jön hozzá, hogy a bringa néha felborul, nekiütődik valaminek, platóra kerül a jakok közé (nem viccelek, volt ilyen) és itt-ott sérül a festés. Hogy a vázaknak további baja ne legyen, egy kisboltban vettem átlátszó körömlakkot és átkentem a lenyúzott részeket. Korrodálódni nem tud, és eddig elég jól tart a lakk.

Váz kialakítás:
Volt néhány apróbb összeszerelési problémám, mielőtt elindultunk. Pl. a sárvédő pálca vastag vége nem fért oda az első csomagtartótól, és kellett egy távtartó, meg hasonlók, de ezek mind megoldódtak. Ami ennél kellemetlenebb, hogy a Rohloff agyváltó bowdenházai felfelé lettek elvezetve és a hátsó csomagtartó és sárvédő felszerelése után, most nem tudjuk anélkül kiszedni a kereket, hogy ne kelljen kivenni a sárvédőt és csomagtartót tartó csavarokat, így utat engedve a Rohloff agyváltó bowden dobozának (technokraták kövezzenek meg, nem tudom mi a hivatalos neve). Ez most már rutin és nem egy nagy flanc, kb. 3 perccel hosszabb emiatt a defektszerelés, ami lássuk be egy másfél - két éves túrán nem számottevő. Viszont ha hazamegyünk tudom, hogy András meg fogja tudni oldani, hogy a bowdenházak a láncvilla alatt fussanak és egy mozdulattal oldható majd a kerék. Ami előnye a hátránynak, hogy nincs az a tolvaj aki rájön, hogy miként origamizza ki a hátsó kerekünket a vázból, így kvázi lopásbiztos. A geometria jó, a kormánymagasságon kellett állítani csupán, meg persze játszani az ülésbeállítással.

És akkor most jöjjenek az alkatrészek, nagyobb csoportokra bontva:

Kerék:
Agydinamó: Az enyém prímán működik, Enié valamiért megszűnt áramot leadni. Nem egy könnyen szervizelhető alkatrész, és mivel csak a világítás működik róla, azt könnyű más lámpával pótolni. Bosszantó, de agynak még agy, használjuk míg szét nem esik.

Küllő és felni: András fűzte a kerekeket és az, hogy egy szál küllőnk sem tört ki eddig (lekopogom gyorsan), azt bizonyítja, hogy a kerékfűzést sem ma kezdte. A felni is nagyon jól bírja, 4500 km után Biskekben kellett egy picit centrírozni rajtuk, majd Bankokban újra megnézetjük a biztonság kedvéért, a kopás is minimálisnak tűnik.


Külső és belső gumi: A belső néha kilyukadt és cserélni is kellett, itt Ázsiában nincs nagy választék, ha szerencsénk van, a szükséges méretből akad legalább egy a boltban. A kopást nagyon jól bírja a Mondial külső, de a defekttűrő képességétől nem vagyok elájulva, többet (vagyis ez esetben kevesebbet) vártam tőle. Viszont nagyon jól tapad vizes úton is, mégis kicsi a gördülési ellenállása. 

tesztballonosgumi

Aki döcögős terepre készül, annak érdemes ballonosabb gumit választani. A miénk Schwalbe Marathon Mondial 26x2.0.

Hajtás:
Lánc: Nekem cserélve volt egyszer, túlhúztam az excenterrel és szétnyílt egy szem.

Lánctányér : Nem látszik rajta, hogy használtuk, acél...

Monoblokk: Gond nélkül működik.

Hajtókar: Áá, ezt senki el nem pusztítja.

Pedál: Most is szépen forog, nem kotyog.

Pedálszíj: Tamásék munkája előtt le a kalappal, brutál erősek a szíjak és alig koptak.

Rohloff hátsó fogaskerék: lassan meg kell fordítani és akkor mehet még ugyanennyit

Váltás:
A váltó teszi a dolgát, most is pont ugyan olyan pontos, mint az első váltásokkor. Nagyon gyorsan meg lehet szokni a váltással járó kényelmet (hogy egy helyben állva is válthatunk például) és a markolatváltót. Eniéhez olajcserén kívül nem kellett nyúlni. Az enyém Bulgáriában eleresztette az olajat. Az OEM plate (3. oldal 2-3 ábra) csavarjait nem húztuk meg eléggé és kipotyogott 2, így már elég rés volt, hogy elfollyon az olaj. Teljesen őszintén mondom, hogy semmit nem vettem észre a működésében. Az új csavarokat és az olajat csak 3500mk-rel később tettem bele. Úgy van kitalálva a váltó, hogy ha minden olaj kifolyik valami hiba okán, akkor is marad benne annyi tartalék, hogy egy évig gond nélkül használhatjuk a váltót. Most valami miatt megint engedi az olajat, de úgy tűnik ezúttal más a lehet a gond. Én szimering gyűrű hibára gyanakszom. A működésben most sem veszek észre semmi változást. Nem aggódom, a cég híres a korrekt ügyintézéséről és mivel hibátlanul működik nagy baj csak nincs vele. Váltó bowdent sem kellett még cserélnünk.

tesztrohloff

A gépház. Rohloff 500/14, az agyváltó.

Fékek:
Az Avid gyári fékbetétje 6000 km-t bírt ki, engem meggyőzött. Most egy BBB van benne, meglátjuk meddig harap. A fék könnyen és jól állítható, finomhangolható. Erős, kellő fékerőt biztosít és még egyszer sem hevült túl, fogyott el a fékerő, pedig így megrakott bringástól olyan 140 kg körül vagyok, és vannak erre nagyobbacska lejtők szép szerivel. A hátsó fékem fékkarja egyszer csúnyán elgörbült egy rázós úton, mikor 3 bringa súlyát kellett megtartania egy Kamaz platón Türkmenisztánban. Elsőre megijedtem, aztán egy hirtelen mozdulattal visszahajlítottam eredeti pozíciójába, azóta is tökéletes. Bowdent egyszer cseréltünk Eninek, mert kirojtozódott a vége.

Nem törött el se nyeregcső, se kormány, se stucni. A kormánycsapágy is jól bírja, pedig kapja az ívet rendesen. A markolat kényelmes, hosszabb távon sem fárad el nagyon a kezünk.

Nyereg: A nyergeket, amikkel indultunk sajnos le kellett cserélnünk, mert nagyon kényelmetlenek voltak. Helyettük Brooks B17 Imperial nyergek kerültek föl és határozottan jobb a helyzet.

tesztszarito

Néha a kerékpárok egyéb funkciót is ellátnak. Bocs András! A képen már a Brooks nyergek láthatók.

Csomagtartók: Bár néha szegényeknek a gyári, megadott súlykorlátnál nagyobbat kell megtartaniuk, semmi bajuk, a kopáson és rozsdafoltokon kívül. Tényleg bírják a strapát.

Lámpák: Hol égnek, hol nem. A vezetékelést nekem kellett megoldani, és néha szakad a kábel, akkor jön a patchwork. Talán egy picit vehettünk volna erősebb fényű lámpát, de ez is megteszi. Víz, eső nem gond.

tesztenibinga

Az egyedi kitámasztó nem szériatartozék.

Kulacstartó, egyéb: A Topeak Xl kulacstartója nem rossz, de a gumi, ami helyén tartja az üveget, elég hamar elszakadt. Ezt belső gumiból vágott csíkkal pótoltam, ez nem szakad el olyan gyorsan. A Topeak gumi leszedője viszont nagyon tartós és erős darab, ajánlom mindenkinek! Ugyan ez vonatkozik a pumpára is, amit érdemes táskában tartani, hogy ne menjen tele porral és ne száradjon szét. 
A Bagabootól kapott szerszámos táskák is nagyon jó szolgálatot tesznek, soha nincs kupi a bringás táskában, mindent rögtön megtalálunk.

tesztmegpakolva

Egy jó túrabringának az a dolga, hogy mindent kibírjon és végigvigyen minket az úton, amin elindultunk.

Összegzés:
Nagyon meg vagyunk elégedve és szeretjük a kerékpárjainkat. Nem adnánk őket Darius összes kincséért sem. Kicsit megkoptak, lejött már itt-ott a festék, végre kezdenek úgy kinézni, mint egy igazi világjáró bringa. Jól átgondolt forma és geometria, kiválóan összeválogatott alkatrészek jellemzik őket. Masszív, tartós darab mindkettő, a súly előtt a strapabíróságot tartottuk szem előtt. És milyen jól tettük! Ha mondjuk Türkmenisztánban a 45 fokos hőségben a sivatag közepén, ahol semmi árnyék nincs, neki kell állnom kereket fűzni, mert kitörtek a küllők... most nem ugyanaz az ember állna előttetek. Eni bringája Kirgizisztánban, fent a hegyekben a nagy szélben felborult és elkezdett lebukfencezni egy elég meredek lejtőn, rajta az összes cuccal, a 3. vagy 4. szaltó után sikerült elkapnunk. Semmi baja nem lett.
Gyakorlatilag néhány defekt szerelésen túl, egy lánc cserét (az én hibám) és némi fékállítást kellett foganatosítani az eddig megtett 9500 km alatt. Semmi komoly. Elég jó!

Ha bármilyen kérdésed van, írdd meg kommentben. Köszönöm előre is!

Egy kis kiegészítés. Az ember egy hosszú (vagy akár már egy rövidebb alatt is, egyéne válogatja) út alatt egy csomó mindent megtanul ügyesen helyettesíteni. Amit érdemes magunknál tartani: gyorskötöző, drót (az út szélén találni jónéhány folyómétert), szigetelőszalag (a legjobb a duct tape), pár pótcsavar (mer tuti elhagyunk párat a zötykölődésben), egy pici fogót (túl a szükséges kerékpáros szerszámokon). Útközben rájövünk, hogy mit mivel lehet helyettesíteni. Így lehet pet palackból sárvédőt készíteni, a már nem használható gumibelsőből pedig gumipók reinkarnáció, netán kulacstartó kiegészítő, vagy kormánybandázs válhat. A fékbóvdenből és drótból életmentő benzinfőző alkatrész. Higgyétek el mindenkiben van egy Macgyver, csak szabadjára kell engedni.

tesztegyenimegoldas

A negyedik kulacstartó a felsőcső alatt, már egyéni fejlesztés következménye.

 

tesztsarvedo

Eltörött első sárvédő tartó. Kézműves különdíjat nem adnék magamnak, de működni működik. 

További tesztjeink.

Horváth András, a Hunor kézműves kerékpárok készítőjének oldala.

Tudj meg többet a Rohloff agyváltóról, és Pétertől pedig érdeklődhetsz a piszkos anyagiakról. 

További képek a bringákról.

Kategória: Teszt
2015. március 16., hétfő 22:26

A kerékpárok

Szerző: Balázs

Előre szeretnék bocsánatot kérni a kevésbé technokrata olvasóktól, mert ez a bejegyzés nekik talán unalmas lesz, igyekszem érdekesen írni.

Világjárásra acálvázas kerékpár való, merev villával, olyan alkatrészekkel, melyeket könnyű javítani és amúgy kicsi a meghibásodás lehetősége. Az acélváznak van egy olyan jó tulajdonsága, hogy könnyű javítani, Andrást, a vázak készítőjét idézném: "Ha beviszed a törött vázat egy iszfaháni kovácshoz, meg fogja tudni heggeszteni nektek." Sok mindenre kíváncsiak vagyunk, de ennek azért nem szeretnék a végére járni. A másik kivállósága a váznak, hogy rugalmas. Lehet hülyén hangzik, de az acél egy elég rugalmas anyag. Az alumunium, az nem. Az acél hajlik, ha elgyengül, az alu rögtön törik.  

Kis hazánkban nem túl nagy a választék acélvázas kerékpárokból, amik alkalmasak lennének egy nehéz csomagos túrára. Persze el lehet indulni egy régi Favorittal, de mi a kalandokat inkább másban szeretnénk keresni, mintsem, hogy az út szélén lengessünk egy fél napig, mire egy arra járó kamion/busz/teve felvesz minket és szervizbe visszük a korosodó, megfáradt vándort. Talán egyedül a KTM-nek van acélvázas túrabringája, ami itthon kapható, de elég borsos áron adják az XT-vel szerelt modelt is, nem beszélve a Pinionosról, akkor már inkább építtetünk egyet, gondoltuk.

A másik nem elhagyaolható már-már lelki oka az építések, hogy amerre csak járunk, mindehol azt válaszolhassuk a "Hű ez de gyönyörű bringa! Milyen márka?" és hasonló kérdésekre, hogy ez bizony Hunor márkájú, magyar, kézzel készült váz. Horváth András a megkeresésünkre rögtön igent mondott, kissé irigykedve, hisz mint kiderült neki is régi álma bejárni bringával Közép-Ázsiát, Mongóliát, de most egyelőre 3 kis poronty apukája és várnia kell még a nagy úttal. András segített összeválogatni az alkatrészeket is, és az összeszerelés is nagyrészt neki köszönhető. Nagyon sok túrán vett részt, van tapasztalata bőven.

És akkor lássuk pár sorban, hogy miből is lettek összeépítve a bicóink (részletes, mindenre kiterjedt listát a fanatikusok lejjebb találnak):
Csomagtartó az jár előre ás hátra egyaránt, mert valahova fel kell pakolni az ember életét. A legjobbat vettük, ebben igazán kár lett volna kopromisszumot kötni, mert ha eltörik a csomagtartó, az nagyon meg tudja keseríteni az ember életét (bár ha jobban belegondolunk, ez majd minden alkatrészre elmondható). Tubus márkájú van a brinyókon. Aki leginkább betonúton készül tekerni, annak talán a 28"-as kerékméret praktikusabb, és lehet a gumi is véznább, de aki letér a járt útról, mint ahogy mi is tervezzük, annak biza nem árt 26"-os (ez az alap monti kerékméret, azért mondom, hogy alap, mert először jött a 29"-es őrület, de van 27,5"-os is, csak hogy szem ne maradjon szárazon), szóval kisebb gumi, ez gyakoribb is, könnyebb beszerezni. És nem baj az sem ha ballonosabb, vagyis vastagabb, mert amit "elvesztünk a vámon" a nagyobb gördülési ellenállással, azt "visszanyerjük a réven", hogy háhá, nekünk nem szakad ki a csuklónk a kátyús utakon. És itt idézném a Vissza a jövőbe c. film egyik mondatát: "Utak? Ahova megyünk ott nincs szükség utakra."Hát ha ballonos a gumid, akkor nincs szükség utakra, értitek?

A világítást agydinamóról fogjuk működtetni, előre egy 30 luxos lámpa került. Kipróbáltuk, elég fényt ad ahhoz, hogy tök sötétben lássunk terepen is. A hátsó lámpa nem annyira kardinális kérdés, ami szempont volt, hogy megállás után is világítson egy ideig, a miénk még négy percig jelzi, hogy ott állunk az út szélén. Az elektronikus kütyüket (külső akkumulátor, okos telefon, fejlámpa, mp3 lejátszó, fényképezőgép és kamera aksik) is erről töltjük majd egy átalakító segítségével. Okos, nem? A mai agydinamók már nagyon jó hatásfokkal dolgoznak és cserébe csekély az ellenállásuk is. Nem érzi úgy az ember, hogy egy 250kg-os megrakott szánt kell elhúznia betonon, szárazon. 

V-féket választottunk, mert azt könnyebb szerelni, alkatrészt is midenhol találunk hozzá. :) Egy masszív DH hajtómű és monoblokk forog középen, egy Truvativ Hussefelt illetve Howitzer. Elnyűhetetlen darab, nem kikönnyített, cserébe az atomtámadást is kibírja. Kétszer.
A felniket látva egy grammozós (így hívják azokat a bringásokat, akik súlyos pénzeket fizetnek ki, hogy lefaragjanak 50 grammot a brigájuk súlyából) bringás agyérgörcsöt kapna, a felnik darabja 735g, és akkor abból még kerék lett építve, első a funkció és tartosság, a súly meg a szükséges rossz. Külsőknek Schwalbe Marathon Mondial gumikat választottunk, nagyon jó a defekttűrő képességük (erről útközben még írunk, hogy valójában mennyire is) és lassan kopnak.
A végére hagytam a csemegét. A legkirályabb és legdrágább dolog a brinkákon a Rohloff agyváltó. Az agyváltóknak az a hatalmas előnyük van, hogy sokkal kevesebb gondozást igényelnek, mint a láncváltós kollégáik. A váltás bent az agyban történik, a lánc egy sikban marad végig, nem dobja le, nem kopik olyan gyorsan, kevésbé hajlamos elszakadni. Viszont ha egy agyváltó elromlik, ahhoz nem olyan egyszerű hozzányúlni. Mi a megoldás? Olyan agyváltót kell venni, ami nem romlik el. Ezt az agyváltót (véleményem szerint) úgy hívják, hogy Rohloff Speedhub 500/14. 14 sebesség fokozatot tud, amire biztos sokan felhördülnek, hogy dejszen egy monti az 27 sebességet tud?! Na, azt el is lehet osztani mindjárt kettővel, hiszen minden sebbesség fokozatot nem tudunk kihasználni, mert nem lehet keresztbe váltani. Az 13,5 fokozat. Na ennél tud egy kicsit többet a Rohloff. Ráadásul itt a fokozatok közötti különbség az lineárisan emelkedik, nem úgy a láncváltónál. Az érzés pedig, ahogy megáll az ember a pirosnál, majd egy helyben állva eltekeri a váltót a kívánt fokozata, és már abban indul el, megfizethetetlen. Az agyváltót kifizetni meg ott a Master Card.. 5000 kilométerenként egy olajcsere vár ránk a váltóval kapcsolatban, illetve ha elkopott a hátsó fogaskerék, azt meg kell fordítani. Ez előbbi annyi, hogy kis csar kiteker, mosófolyadék beleönt, csavar vissza és 50km bringázás, csavar megint ki, mindent kiszív egy fecskendővel, új olaj bele, új csavar bele, viszlát 5000 kilométer múlva. Nem olcsó mulatság, de cserébe reméljük sok gondtól és vesződségtől megóv minket az út alatt.
Köszönet érte a magyar forgalmazónak, Lenkei Péternek, aki türelmesen válaszolgatott az email áradatunkra.
Szeretém megköszönni a Rocket Bikes csapatának a Dessewffy utcában, Janinak és Máténak, hogy beengedtek a műhelyükbe és megtanítottak néhány szerelési fortélyra, beállításra. Ha szépen felújított régi országúti vagy városi brinyót szeretnétek, nézzetek be hozzájuk, nem fogtok csalódni!
És nem utolsó sorban köszönjük Neked, kedves András, hogy szívedet és lelkedet beleadva két ilyen gyönyörű és szuper kerékpárt építettél nekünk!

És akkor jöjjön a mustra.

 


 

Eni bringája: Bóbita.

IMG 7986

 

Felszereltsége:

Váz: Hunor acél váz, True Temper OX Platinum csőből,
Villa: Hunor acél villa, Colombus csőből
Hajtómű: Truvativ Hussefelt 40
Monoblokk: Truvativ Howitzer
Excenter: excenter (fogalmam sincs)
Pedál: MKS Sylvan Touring
Pedálszíj: Bagaboo
Lánc: Connex 808
Agyváltó: Rohloff Speedhub 500/14
Markolat váltó: Rohloff
Felni: Rigida Andra 30
Küllő: Sapim
Belső gumi: Schwalbe presta
Külső Gumi: Schwalbe Marathon Mondial 2,0
Felniszalag: Hermanns
Első agy: SP PV-8
Fék: Avid SD 7
Fékkar: Avid SD 7
Kormány: Tioga alu
Kormánycsapágy: No name
Stucni: Truvativ Team
Markolat: SQ Lab 711 Shorty
Nyeregcső: Zoogie 27,2
Nyereg:Brooks B17 Imperial (a képen nem ez látható)
Első csomagtartó: Tubus Tara
Hátsó csomagtartó: Tubus cargo evo
Sárvédő: SkS Chromoplastic
Zár: Abus catena
Első lámpa: Axa Pico 30T
Hátsó lámpa: Axa Slim Steady
Kulacstartó: Topeak Xl, Spyral
Szarv: Cytec
Csengő: BBB

 

 

IMG 7987

Balázs bringája: Rege (nem Reggae! ;) )
Felszereltsége megegyezik Eniével. A különbség a vázszettben van, Balázsé Reynolds 853-as csőből van.

 

Kategória: A nagy út